Hogyan képes gyógyítani a ló?

lead_lovasterapia.jpg

Gyerekkorom óta vágytam a lovak közelségére. Talán a családi, lovas anekdoták, talán ezeknek az állatoknak a tekintélyt parancsoló, mégis félénk megjelenése miatt, de ahányszor ló közelébe kerültem, boldogságot és nyugalmat éreztem. A szüleimben, akik sohasem ültek lóháton, a hatalmas, izomtól duzzadó test inkább félelmet keltett, így a lovaglást csak messziről nézve támogatták, s a lovas szenvedély megélése megmaradt felnőttkorom feladatának.

Ma azt gondolom, hogy egy gyerek másképp érez és tapasztal, mint egy felnőtt. Egy ítéletmentes, félelmet még csak a szülei által ismerő gyerek nem a többszáz kilós testet, hanem azt az elemi értéket és érzelemvilágot látja mindenkiben és mindenben, ami nagyon mélyről, az ösztöneiből fakad. A lovaknál például azt a nyílt, érzékeny és játszmák nélküli kapcsolatot, ami ezt az állatot annyira alkalmassá teszi a terápiás munkára.

Képtalálat a következőre: „ló és ember”A lovakat az 1970-es évek óta alkalmazzák állatasszisztált terápiában, mert hozzájárulnak egyaránt a gyerekek és felnőttek gyógyulásához, fejlődéséhez. Túl azon, hogy maga a mozgásforma számos tekintetben pozitív hatással bír (pl. figyelmi rendszer, koncentráció fejlődése, izomzat erősítése), a lovakkal való szipla foglalkozás is pozitív hatással van ránk. A lovak nagy előnye, hogy amellett, hogy prédaállatok, képesek egy ragadozóval (jelen esetben az emberrel) történő együttműködésre. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ösztöneiket kiiktatva, gondolkodás nélkül engedelmeskednek. Egy ló állandóan figyel és pásztázza a környezetét, a körülötte lévők hangulatát, mivel ez a faj túlélésének kulcsa. Pont emiatt ez az állat az, amelyik összhangba kerülve az emberrel, úgy reagál ránk, mint senki/semmi más. Nem csak kívül lát minket, de olvas a mozdulatainkban, szívverésünkben, hangulatunkban. Pontosan tudja, hogy mi játszódik le bennünk, a velük együtt dolgozó személyek pedig attól a megállapítástól sem riadnak vissza, hogy a lovak tudják, hogy a velük szemben álló ember milyen: agresszív és durva, vagy inkább meleg és kedves, netán félénk és bizonytalan.

Az International Journal of Clinical and Health Psychology  (Rothe, Vega,  Torres, Soler, & Pazos, 2005) cikkében a lovasterápiák egészségfacilitáló hatását vizsgálták, és számos meglepő, ugyanakkor a lovasok számára újdonságot nem igazán jelentő tényt hoztak tudományos kontextusba. Azáltal, hogy a ló igazán „lát” minket, segít megismerni a vele foglalkozó személy számára saját érzéseit. Az érzelmi energiák informatívak az állat számára, de számunkra sokszor rejtve vannak. Így igen sokszor megtörténik, hogy mikor mi magunk sem ismerjük fel a szorongásunkat, félelmünket, a ló pontosan tudja, hogy mi zajlik bennünk. Mi, emberek a hétköznapi életünkben gyakran megtanuljuk elpalástolni az érzéseinket. Egy jól rögzült mosoly, a megválogatott szavak elrejthetik a bőrünk alatt minket mételyező, negatív érzelmeinket, de a ló ösztöneiben kódolt képessége által figyel minket, és annak megfelelően reagál ránk. Páldául egy önmagát igenis határozottnak mutató, de belül instabil emberre másképp reagál az állat, mint a közvetlen környezet, aki elvileg legjobban ismeri az illetőt. Önmagunk elől elrejthetjük az érzéseinket, de képtelenség hazudni egy lónak. Ugyanis, amikor egy lóval foglalkozunk, ő visszatükrözi azokat a bennünk zajló folyamatokat, amik bennünk talán nem is tudatosulnak. 

Kiknek javasolható a lovaglás?

Önmagát adná a kijelentés, hogy mindenkinek, aki nem fél az állatoktól. Ennek ellenére inkább azt mondanám, hogy mindenkinek, kiváltképp azoknak, akik félnek. Ugyanis a félelem mögött megbúvó érzések megdolgozása nagyon gyorsan látványos eredményt hozhat. Természetesen egy lovasterapeuta pontosan tudja, hogy kivel, milyen tempóban lehet biztonságosan foglalkozni.

Képtalálat a következőre: „lovasterápia”Felnőttek és gyerekek számára egyaránt nagy segítséget hozhat a lovasterápia. Laikusok számára a módszer elsősorban a pszichiátriai zavarok (pl. ADHD, autizmus, evészavarok, bántalmazás, szorongás, depresszió) kiegészítő kezelése miatt ismert, de a lovasterápia ma már egyre elterjedtebb személyiségfejlesztő, önismeretfejlesztő terápiás eszköz is. Ezeknél az érzékeny állatoknál a bizalom kiépítése ugyanis egy hosszú, türelmet igénylő feladat, amely idő alatt test és lélek együtt fejlődik. A lóval történő interakciók hosszú sora (etetés, ápolás, gondozás, lovaglás) fokozatosan fejleszti a gyerekek és felnőttek önismeretét. A lóval való kommunikáció során megtanulunk türelmesebbnek és fegyelmezettnek lenni, erősödik a figyelmünk, nő a felelősségvállalás és empatikus készségünk, ami nem csak mások, de önmagunk megértéséhez, elfogadásához és szeretetéhez vezet.

A fent említett tanulmány szerint, a lóval kialakított terápiás kapcsolat hozzájárul a kölcsönös bizalom, tisztelet, szeretet, empátia és feltétel nélküli elfogadás nem csak kimutatásához, hanem a ló általi megtapasztaláshoz is. A magabiztosság, önmagunk hatékonyságának megélése és az önkontroll, amelyek lovasként egyre inkább a természetes önmagunk részévé válik, pedig a mindennapi érvényesülésben és elégedettségben visznek majd minket előre az életben.

A fejlődés alapköve pedig a bizalom, amely akkor válik igazán gyógyítóvá felnőttnek és gyereknek egyaránt, amikor megérezzük, hogyan hat ránk ez a lenyűgöző állat, és amikor megtapasztaljuk azt, ahogy ő elfogad minket és reagál ránk, az igényeinkkel, félelmeinkkel, érzéseinkkel együtt.

Forrás:
Rothe, E.Q., Vega, B. J., Torres, R. M., Soler, S. M. C., & Pazos, R. M. M. (2005). From kids and horses: Equine facilitated psychotherapy for children. International Journal of Clinical and Health Psychology, 5, 373–383.

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Powered by WPeMatico

Hogyan képes gyógyítani a ló?

lead_lovasterapia.jpg

Gyerekkorom óta vágytam a lovak közelségére. Talán a családi, lovas anekdoták, talán ezeknek az állatoknak a tekintélyt parancsoló, mégis félénk megjelenése miatt, de ahányszor ló közelébe kerültem, boldogságot és nyugalmat éreztem. A szüleimben, akik sohasem ültek lóháton, a hatalmas, izomtól duzzadó test inkább félelmet keltett, így a lovaglást csak messziről nézve támogatták, s a lovas szenvedély megélése megmaradt felnőttkorom feladatának.

Ma azt gondolom, hogy egy gyerek másképp érez és tapasztal, mint egy felnőtt. Egy ítéletmentes, félelmet még csak a szülei által ismerő gyerek nem a többszáz kilós testet, hanem azt az elemi értéket és érzelemvilágot látja mindenkiben és mindenben, ami nagyon mélyről, az ösztöneiből fakad. A lovaknál például azt a nyílt, érzékeny és játszmák nélküli kapcsolatot, ami ezt az állatot annyira alkalmassá teszi a terápiás munkára.

Képtalálat a következőre: „ló és ember”A lovakat az 1970-es évek óta alkalmazzák állatasszisztált terápiában, mert hozzájárulnak egyaránt a gyerekek és felnőttek gyógyulásához, fejlődéséhez. Túl azon, hogy maga a mozgásforma számos tekintetben pozitív hatással bír (pl. figyelmi rendszer, koncentráció fejlődése, izomzat erősítése), a lovakkal való szipla foglalkozás is pozitív hatással van ránk. A lovak nagy előnye, hogy amellett, hogy prédaállatok, képesek egy ragadozóval (jelen esetben az emberrel) történő együttműködésre. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ösztöneiket kiiktatva, gondolkodás nélkül engedelmeskednek. Egy ló állandóan figyel és pásztázza a környezetét, a körülötte lévők hangulatát, mivel ez a faj túlélésének kulcsa. Pont emiatt ez az állat az, amelyik összhangba kerülve az emberrel, úgy reagál ránk, mint senki/semmi más. Nem csak kívül lát minket, de olvas a mozdulatainkban, szívverésünkben, hangulatunkban. Pontosan tudja, hogy mi játszódik le bennünk, a velük együtt dolgozó személyek pedig attól a megállapítástól sem riadnak vissza, hogy a lovak tudják, hogy a velük szemben álló ember milyen: agresszív és durva, vagy inkább meleg és kedves, netán félénk és bizonytalan.

Az International Journal of Clinical and Health Psychology  (Rothe, Vega,  Torres, Soler, & Pazos, 2005) cikkében a lovasterápiák egészségfacilitáló hatását vizsgálták, és számos meglepő, ugyanakkor a lovasok számára újdonságot nem igazán jelentő tényt hoztak tudományos kontextusba. Azáltal, hogy a ló igazán „lát” minket, segít megismerni a vele foglalkozó személy számára saját érzéseit. Az érzelmi energiák informatívak az állat számára, de számunkra sokszor rejtve vannak. Így igen sokszor megtörténik, hogy mikor mi magunk sem ismerjük fel a szorongásunkat, félelmünket, a ló pontosan tudja, hogy mi zajlik bennünk. Mi, emberek a hétköznapi életünkben gyakran megtanuljuk elpalástolni az érzéseinket. Egy jól rögzült mosoly, a megválogatott szavak elrejthetik a bőrünk alatt minket mételyező, negatív érzelmeinket, de a ló ösztöneiben kódolt képessége által figyel minket, és annak megfelelően reagál ránk. Páldául egy önmagát igenis határozottnak mutató, de belül instabil emberre másképp reagál az állat, mint a közvetlen környezet, aki elvileg legjobban ismeri az illetőt. Önmagunk elől elrejthetjük az érzéseinket, de képtelenség hazudni egy lónak. Ugyanis, amikor egy lóval foglalkozunk, ő visszatükrözi azokat a bennünk zajló folyamatokat, amik bennünk talán nem is tudatosulnak. 

Kiknek javasolható a lovaglás?

Önmagát adná a kijelentés, hogy mindenkinek, aki nem fél az állatoktól. Ennek ellenére inkább azt mondanám, hogy mindenkinek, kiváltképp azoknak, akik félnek. Ugyanis a félelem mögött megbúvó érzések megdolgozása nagyon gyorsan látványos eredményt hozhat. Természetesen egy lovasterapeuta pontosan tudja, hogy kivel, milyen tempóban lehet biztonságosan foglalkozni.

Képtalálat a következőre: „lovasterápia”Felnőttek és gyerekek számára egyaránt nagy segítséget hozhat a lovasterápia. Laikusok számára a módszer elsősorban a pszichiátriai zavarok (pl. ADHD, autizmus, evészavarok, bántalmazás, szorongás, depresszió) kiegészítő kezelése miatt ismert, de a lovasterápia ma már egyre elterjedtebb személyiségfejlesztő, önismeretfejlesztő terápiás eszköz is. Ezeknél az érzékeny állatoknál a bizalom kiépítése ugyanis egy hosszú, türelmet igénylő feladat, amely idő alatt test és lélek együtt fejlődik. A lóval történő interakciók hosszú sora (etetés, ápolás, gondozás, lovaglás) fokozatosan fejleszti a gyerekek és felnőttek önismeretét. A lóval való kommunikáció során megtanulunk türelmesebbnek és fegyelmezettnek lenni, erősödik a figyelmünk, nő a felelősségvállalás és empatikus készségünk, ami nem csak mások, de önmagunk megértéséhez, elfogadásához és szeretetéhez vezet.

A fent említett tanulmány szerint, a lóval kialakított terápiás kapcsolat hozzájárul a kölcsönös bizalom, tisztelet, szeretet, empátia és feltétel nélküli elfogadás nem csak kimutatásához, hanem a ló általi megtapasztaláshoz is. A magabiztosság, önmagunk hatékonyságának megélése és az önkontroll, amelyek lovasként egyre inkább a természetes önmagunk részévé válik, pedig a mindennapi érvényesülésben és elégedettségben visznek majd minket előre az életben.

A fejlődés alapköve pedig a bizalom, amely akkor válik igazán gyógyítóvá felnőttnek és gyereknek egyaránt, amikor megérezzük, hogyan hat ránk ez a lenyűgöző állat, és amikor megtapasztaljuk azt, ahogy ő elfogad minket és reagál ránk, az igényeinkkel, félelmeinkkel, érzéseinkkel együtt.

Forrás:
Rothe, E.Q., Vega, B. J., Torres, R. M., Soler, S. M. C., & Pazos, R. M. M. (2005). From kids and horses: Equine facilitated psychotherapy for children. International Journal of Clinical and Health Psychology, 5, 373–383.

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Powered by WPeMatico

Mikor és milyen zenét hallgassunk karácsonykor?

Kapcsolódó képA zene egy idős lehet az emberiséggel, ami arról árulkodik, hogy olyan szerepet tölt be az életünkben, amelyről nem érdemes megfeledkezni. Ahogy a mindennapjaink részeként ott van velünk az autóban, vásárlás közben az áruházakban, este egy bárban, legkedvesebb számainkat hangulatunkhoz igazítva hallgatjuk hol halkan, háttérzajként, hol dübörögve, hogy minden más hangot kiűzzön a környezetünkből. Miért fontos számunkra a zene, és hogyan képes hatni ránk? És mit adhat hozzá az ünnepekhez, ami miatt karácsony közeledtével egyre többször csendülnek fel legnagyobb kedvenceink?

A zene áldásos hatásai kapcsán megszámlálhatatlan kutatási eredményről lehet olvasni. Ezek közül most azokat szedtem 10 pontba, amelyeket akár most, az ünnepek közeledtével is hasznosítani tudunk. Bízom benne, hogy minden kedves olvasó talál maga számára olyan információt a szimplán érdekestől a meglepőig, a hasznostól a hasznosíthatóig, ami majd eszébe fog jutni karácsony előtt/alatt/után, ha zeneválasztásra kerül majd sor.

Hogyan hat ránk a zene?

A zene rengeteg komponensből épül fel, amiket a fizika rezgésekként, hangmagasságként, hangerőként azonosít. A rezgéseket regisztrálja az agyunk, de akár érezhetjük testünkön átfutva is, és így képes kiváltani olyan érzéseket, beindítani biológiai, agyi aktivitásokat, amelyek befolyásolják hangulatunkat, de akár közérzetünket is. A szigorú, fizikai történések önmagukban azonban nem lennének elegendőek ahhoz, hogy alapjaiban megváltoztassák kedvünket. Ízlésünk, korábbi zenei tapasztalataink, egy-egy zenéhez fűződő emlékeink és a pillanatnyi hangulatunk is befolyásolhatják a zene által kiváltott hatást.

Képtalálat a következÅ‘re: „karácsonyi stresszâ€1. Ha túl stresszes a készülődés

Amellett, hogy mélyen hiszek abban, nem a tökéletességtől lesz szép karácsonyunk, én és bizonyára még sokan megtapasztaltuk azt, hogy micsoda stresszt képes okozni az ünnepi készülődés. Ajándékok, hosszas sorok a boltokban, káosz az utcákon, odaégett pulyka, girbegurba fenyőfa, és még sorolhatnánk azoknak a dolgokat, amelyek váratlanul csöppennek az életünkbe. Hogy mit tehetünk a stressz ellen, ha már semmi sem segít? Kutatók eredményei szerint a relaxáló, lassú zene képes csökkenteni a fizikai stressz okozta tüneteket. Hallgassunk útközben, otthon megnyugtató zenéket, és érezni fogjuk a változást. Múlni kezd a szorongás, alacsonyabb lesz a vérnyomás, a pulzus, és csökkenni kezd a kortizol (stresszhormon) szint is.

2. A zene, mint egy falat kenyér

Karácsonykor, amikor a szeretteinkkel együtt töltött idő önmagában is jutalom, nem hiába szólnak gyakran a háttérben vidám, boldogságról daloló számok, mivel a belénk költöző örömöt tovább erősíti a zene. A jó zene ugyanis jutalomfalat az agynak. Amikor egy kedvenc dal hatására hirtelen felgyorsul a szívverésünk, egy pillanatra eláll a lélegzetünk, miközben megfogalmazhatatlannak tűnő boldog áramlást érzünk, a szervezetünkben dopamin szabadul fel. A dopamin egy olyan agyi ingerületátvivő anyag, amely általában olyan helyzetekben szabadul fel, mint az evés, a szex vagy épp mikor ajándékot kapunk. Boldog, eufórikus állapotot idéz elő, így nem meglepő hát, ha egy-egy kedvencünket képesek vagyunk – szinte függőkként – a végtelenségig hallgatni.

3. A közös éneklés közösségkovácsoló ereje

Egy finn kutatás azt bizonyítja, hogy a közös éneklés növeli a csoporton belüli hovatartozás érzését. Az együtt, szinkronban cselekvés lehet, hogy még azokat az embereket is megszeretteti egymással, akik korábban nem így éreztek. Milyen érdekes, hogy a család, baráti ünnepek, akár karácsonyról, akár születésnapról legyen szó, mindegyiknél ismerünk olyan dalokat, amiket közösen szoktunk elénekelni. A közös éneklés az összetartozás élményét adja. A dallam együtt rezeg a torkunkban, a szöveg egyszerre hagyja el szánkat, és azt az illúziót kelti, hogy összhangban vagyunk mindenkivel.

Képtalálat a következÅ‘re: „karácsonyi vacsora zeneâ€4. Zene mellett jobban ízlenek a dolgok

Egy 2016-os kutatás szerint egy elfogyasztott italt jobbnak ítéltek azok az emberek, akik zenét hallgattak közben. Mivel a kutatásban résztvevő személyek mindannyian ugyanazt itták, feltételezhető, hogy a zene hangulatra gyakorolt hatása befolyásolta az ítéletüket. A kutatócsoport azóta több helyzetben, étellel, itallal kísérletezik, és eredményeik hasonlóképp azt sugallják, hogy a zenétől jobban csúsznak a finomságok is. Íme tehát egy apró trükk azoknak, akik az ünnepi asztal hangulatát a csúcsra szeretnék vinni: válasszunk ki olyan zenéket, amelyeket vacsoravendégeink szeretnek, és máris finomabb lesz tőle az étel is.

5. Minél több időt szeretnénk az ünnepi asztalnál tölteni, annál lassúbb zenét hallgassunk

Talán sokaknak feltűnt már, hogy az éttermekben lassabb, a gyorséttermekben ütemesebb számokat kapunk az elfogyasztott ételeink mellé. Hogy miért lehet ez? Kimutatták, hogy a zene befolyásolja az étkezés gyorsaságát, így minél inkább szeretnének minket hosszas étkezésekre rávenni, annál visszafogottabb a zene is. Fordítva igaz ez az alkoholra, ugyanis a gyors, pörgős zene fokozza az elfogyasztott alkohol mennyiségét.

6. Mindegy, milyen zenét hallgatunk, csak szeressük

A korábbiakból kiderült már, hogy a zene képes befolyásolni a hangulatunkat. Érdekes módon, akár szomorú, akár vidám zenét hallgatunk, ugyanúgy pozitív irányban változhat a kedvünk (Kawakami, 2013). Ugyanis nem az a fontos, hogy pörgős, jóhangulatú számokat válasszunk, hanem olyanokat, amelyeket szeretünk, és amikhez épp kedvünk van. Nincs kőbe vésve tehát, hogy karácsony táján minimum el kell hangzania egy Michael Bublé számnak, ha nem szeretjük az előadót. Azt a zenét hallgassuk úton a vásárlásba, ajándékcsomagolás alatt vagy csak úgy bármikor, amire épp akkor és ott rá tudunk hangolódni, mert azoktól leszünk boldogabbak.

7. Zenehallgatás mellett boldogabbnak látjuk a másikat

Az már nyilvánvaló, hogy egy jól megválasztott melankolikus vagy éppen vidám dal ugyanúgy emelheti a hangulatunkat. De ugyanez működik vajon a velünk együtt ünneplő embereket elnézve is? A Logeswaran (2009) által végzett kutatás szerint a vidám, ütemes zene gyors löketétől a résztvevők boldogabbnak láthatják mások arcát. És ugyanez a helyzet a szomorú dalok esetében, mivel hiába van ránk jó hatással egy búskomor dal, a velünk szemben ülőt mégis szomorúbbnak látjuk tőle. És mi történik akkor, ha úgy érezzük, a másiknak rossz a kedve? Bizony mi is borúsabbnak kezdjük látni a világot. Így tehát az ünnepekre tudatosan készülőknek javaslom, hogy a hangulat fokozására főként vidám dalokat válasszanak, míg az esti, árnyaltabb beszélgetésekhez már jöhetnek a meghatóbb, elgondolkodtató zeneszámok.

Kapcsolódó kép8. Miért hallgatunk szívesen régi klasszikusokat?

Talán sokaknak feltűnt, hogy ünnepek táján szinte mindig ugyanazokat a régi felvételeket vagy azok modern, áthangszerelt változatát hallgatjuk. Miért lehet az, hogy nehezen váltunk a régi klasszikusokról még ma is? Korábbi cikkünkben már olvashattatok arról, miszerint a zene képes visszavinni minket korai emlékeinkhez, és agyunk memóriáért felelős területei aktiválódnak, amikor egy ismerős dallam felhangzik. Gyermekként, fiatalként a karácsony maga a csoda, amit legtöbben a szívünkben őrzünk egy halvány emlékként. Így az akkor énekelt dalokat saját gyermekeinknek is szeretnénk továbbadni, hogy megoszthassuk velük a bennünk élő gyermeki boldogságot. Így lehet az, hogy az új nem képes olyan kellemes, örömteli hangulatot előidézni az ünnepek alatt, mint az ismerős régi dallamok. Ezt erősíti tovább a pusztakitettségi hatásnak nevezett, pszichológiai jelenség, miszerint minél többször találkozunk egy ingerrel, pl. zeneszámmal, annál jobban tetszik nekünk. Lássuk be, ez alapján a mindenhol rogyásig játszott, nagy, karácsonyi klasszikusok beérhetetlen előnnyel rendelkeznek.

9. Miért rock és miért klasszikus hangszerelésben készül a legtöbb karácsonyi zene?

Ahogy nagyon sok mindent, a karácsonyi zenéket is mi, emberek tesszük slágerré, mivel azokat fogja játszani az összes rádió, amit a legszívesebben hallgatnak az emberek ezeken a napokon. Ha fáradtak vagyunk, és szeretnénk felpörögni, érdekes módon két, látszólag ellenkező stílusú zenei műfaj az, ami a leginkább képes minket hangulatilag felrázni. Ez a rock és a klasszikus. Utóbbiról kimutatták, hogy az agy működését is serkenti. Ünnepekhez közeledve egyszerre van jelen életünkben az évvégi fáradtság és a lelkes készülődés. Ilyenkor extrán szükségünk lehet egy kis energialöketre. Ha megfigyeljük, talán nem véletlenül, a karácsonyi zenék hangszerelésében igen gyakoriak a rock és klasszikus elemek.

10. Zene az ünnepek után.

Habár karácsony három napja a relaxációról, feltöltődésről kellene, hogy szóljon, nem kevesen vannak, akik a sok készülődés, sütés-főzés-pakolás, izgalom miatt, fizikai fáradtságot éreznek az ünnepek elmúltával. Ennek ellenére kezdődik az új év, amelybe új lendülettel kellene belecsapni. Jó hír, hogy a regenerálódásban is segíthet a zene. Rao és Savitha (2010) kutatásukban abból indultak ki, hogy miután az aktivitást, hatékonyságot jelentősen javítja a zenehallgatás, előfordulhat, hogy a fizikai felépülést is jótékonyan befolyásolja egy-egy jó dallam. Eredményeik azt mutatják, hogy a lassú, kellemes zene fokozza a relaxációt, és segítségével a szervezet könnyebben nyeri vissza egészséges állapotát.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.   

Hasonló témájú cikkeink:

5+1 pszichológiai érdekesség a karácsonyról 

5 lépésben a stresszmentes, boldog karácsonyért

Régi slágerek fiatalító ereje

Te milyen zenét hallgatsz? Kedvenc számod személyiségedről árulkodik

Forrás:

 

 

 

 

 

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Powered by WPeMatico

Mikor és milyen zenét hallgassunk karácsonykor?

Kapcsolódó képA zene egy idős lehet az emberiséggel, ami arról árulkodik, hogy olyan szerepet tölt be az életünkben, amelyről nem érdemes megfeledkezni. Ahogy a mindennapjaink részeként ott van velünk az autóban, vásárlás közben az áruházakban, este egy bárban, legkedvesebb számainkat hangulatunkhoz igazítva hallgatjuk hol halkan, háttérzajként, hol dübörögve, hogy minden más hangot kiűzzön a környezetünkből. Miért fontos számunkra a zene, és hogyan képes hatni ránk? És mit adhat hozzá az ünnepekhez, ami miatt karácsony közeledtével egyre többször csendülnek fel legnagyobb kedvenceink?

A zene áldásos hatásai kapcsán megszámlálhatatlan kutatási eredményről lehet olvasni. Ezek közül most azokat szedtem 10 pontba, amelyeket akár most, az ünnepek közeledtével is hasznosítani tudunk. Bízom benne, hogy minden kedves olvasó talál maga számára olyan információt a szimplán érdekestől a meglepőig, a hasznostól a hasznosíthatóig, ami majd eszébe fog jutni karácsony előtt/alatt/után, ha zeneválasztásra kerül majd sor.

Hogyan hat ránk a zene?

A zene rengeteg komponensből épül fel, amiket a fizika rezgésekként, hangmagasságként, hangerőként azonosít. A rezgéseket regisztrálja az agyunk, de akár érezhetjük testünkön átfutva is, és így képes kiváltani olyan érzéseket, beindítani biológiai, agyi aktivitásokat, amelyek befolyásolják hangulatunkat, de akár közérzetünket is. A szigorú, fizikai történések önmagukban azonban nem lennének elegendőek ahhoz, hogy alapjaiban megváltoztassák kedvünket. Ízlésünk, korábbi zenei tapasztalataink, egy-egy zenéhez fűződő emlékeink és a pillanatnyi hangulatunk is befolyásolhatják a zene által kiváltott hatást.

Képtalálat a következÅ‘re: „karácsonyi stresszâ€1. Ha túl stresszes a készülődés

Amellett, hogy mélyen hiszek abban, nem a tökéletességtől lesz szép karácsonyunk, én és bizonyára még sokan megtapasztaltuk azt, hogy micsoda stresszt képes okozni az ünnepi készülődés. Ajándékok, hosszas sorok a boltokban, káosz az utcákon, odaégett pulyka, girbegurba fenyőfa, és még sorolhatnánk azoknak a dolgokat, amelyek váratlanul csöppennek az életünkbe. Hogy mit tehetünk a stressz ellen, ha már semmi sem segít? Kutatók eredményei szerint a relaxáló, lassú zene képes csökkenteni a fizikai stressz okozta tüneteket. Hallgassunk útközben, otthon megnyugtató zenéket, és érezni fogjuk a változást. Múlni kezd a szorongás, alacsonyabb lesz a vérnyomás, a pulzus, és csökkenni kezd a kortizol (stresszhormon) szint is.

2. A zene, mint egy falat kenyér

Karácsonykor, amikor a szeretteinkkel együtt töltött idő önmagában is jutalom, nem hiába szólnak gyakran a háttérben vidám, boldogságról daloló számok, mivel a belénk költöző örömöt tovább erősíti a zene. A jó zene ugyanis jutalomfalat az agynak. Amikor egy kedvenc dal hatására hirtelen felgyorsul a szívverésünk, egy pillanatra eláll a lélegzetünk, miközben megfogalmazhatatlannak tűnő boldog áramlást érzünk, a szervezetünkben dopamin szabadul fel. A dopamin egy olyan agyi ingerületátvivő anyag, amely általában olyan helyzetekben szabadul fel, mint az evés, a szex vagy épp mikor ajándékot kapunk. Boldog, eufórikus állapotot idéz elő, így nem meglepő hát, ha egy-egy kedvencünket képesek vagyunk – szinte függőkként – a végtelenségig hallgatni.

3. A közös éneklés közösségkovácsoló ereje

Egy finn kutatás azt bizonyítja, hogy a közös éneklés növeli a csoporton belüli hovatartozás érzését. Az együtt, szinkronban cselekvés lehet, hogy még azokat az embereket is megszeretteti egymással, akik korábban nem így éreztek. Milyen érdekes, hogy a család, baráti ünnepek, akár karácsonyról, akár születésnapról legyen szó, mindegyiknél ismerünk olyan dalokat, amiket közösen szoktunk elénekelni. A közös éneklés az összetartozás élményét adja. A dallam együtt rezeg a torkunkban, a szöveg egyszerre hagyja el szánkat, és azt az illúziót kelti, hogy összhangban vagyunk mindenkivel.

Képtalálat a következÅ‘re: „karácsonyi vacsora zeneâ€4. Zene mellett jobban ízlenek a dolgok

Egy 2016-os kutatás szerint egy elfogyasztott italt jobbnak ítéltek azok az emberek, akik zenét hallgattak közben. Mivel a kutatásban résztvevő személyek mindannyian ugyanazt itták, feltételezhető, hogy a zene hangulatra gyakorolt hatása befolyásolta az ítéletüket. A kutatócsoport azóta több helyzetben, étellel, itallal kísérletezik, és eredményeik hasonlóképp azt sugallják, hogy a zenétől jobban csúsznak a finomságok is. Íme tehát egy apró trükk azoknak, akik az ünnepi asztal hangulatát a csúcsra szeretnék vinni: válasszunk ki olyan zenéket, amelyeket vacsoravendégeink szeretnek, és máris finomabb lesz tőle az étel is.

5. Minél több időt szeretnénk az ünnepi asztalnál tölteni, annál lassúbb zenét hallgassunk

Talán sokaknak feltűnt már, hogy az éttermekben lassabb, a gyorséttermekben ütemesebb számokat kapunk az elfogyasztott ételeink mellé. Hogy miért lehet ez? Kimutatták, hogy a zene befolyásolja az étkezés gyorsaságát, így minél inkább szeretnének minket hosszas étkezésekre rávenni, annál visszafogottabb a zene is. Fordítva igaz ez az alkoholra, ugyanis a gyors, pörgős zene fokozza az elfogyasztott alkohol mennyiségét.

6. Mindegy, milyen zenét hallgatunk, csak szeressük

A korábbiakból kiderült már, hogy a zene képes befolyásolni a hangulatunkat. Érdekes módon, akár szomorú, akár vidám zenét hallgatunk, ugyanúgy pozitív irányban változhat a kedvünk (Kawakami, 2013). Ugyanis nem az a fontos, hogy pörgős, jóhangulatú számokat válasszunk, hanem olyanokat, amelyeket szeretünk, és amikhez épp kedvünk van. Nincs kőbe vésve tehát, hogy karácsony táján minimum el kell hangzania egy Michael Bublé számnak, ha nem szeretjük az előadót. Azt a zenét hallgassuk úton a vásárlásba, ajándékcsomagolás alatt vagy csak úgy bármikor, amire épp akkor és ott rá tudunk hangolódni, mert azoktól leszünk boldogabbak.

7. Zenehallgatás mellett boldogabbnak látjuk a másikat

Az már nyilvánvaló, hogy egy jól megválasztott melankolikus vagy éppen vidám dal ugyanúgy emelheti a hangulatunkat. De ugyanez működik vajon a velünk együtt ünneplő embereket elnézve is? A Logeswaran (2009) által végzett kutatás szerint a vidám, ütemes zene gyors löketétől a résztvevők boldogabbnak láthatják mások arcát. És ugyanez a helyzet a szomorú dalok esetében, mivel hiába van ránk jó hatással egy búskomor dal, a velünk szemben ülőt mégis szomorúbbnak látjuk tőle. És mi történik akkor, ha úgy érezzük, a másiknak rossz a kedve? Bizony mi is borúsabbnak kezdjük látni a világot. Így tehát az ünnepekre tudatosan készülőknek javaslom, hogy a hangulat fokozására főként vidám dalokat válasszanak, míg az esti, árnyaltabb beszélgetésekhez már jöhetnek a meghatóbb, elgondolkodtató zeneszámok.

Kapcsolódó kép8. Miért hallgatunk szívesen régi klasszikusokat?

Talán sokaknak feltűnt, hogy ünnepek táján szinte mindig ugyanazokat a régi felvételeket vagy azok modern, áthangszerelt változatát hallgatjuk. Miért lehet az, hogy nehezen váltunk a régi klasszikusokról még ma is? Korábbi cikkünkben már olvashattatok arról, miszerint a zene képes visszavinni minket korai emlékeinkhez, és agyunk memóriáért felelős területei aktiválódnak, amikor egy ismerős dallam felhangzik. Gyermekként, fiatalként a karácsony maga a csoda, amit legtöbben a szívünkben őrzünk egy halvány emlékként. Így az akkor énekelt dalokat saját gyermekeinknek is szeretnénk továbbadni, hogy megoszthassuk velük a bennünk élő gyermeki boldogságot. Így lehet az, hogy az új nem képes olyan kellemes, örömteli hangulatot előidézni az ünnepek alatt, mint az ismerős régi dallamok. Ezt erősíti tovább a pusztakitettségi hatásnak nevezett, pszichológiai jelenség, miszerint minél többször találkozunk egy ingerrel, pl. zeneszámmal, annál jobban tetszik nekünk. Lássuk be, ez alapján a mindenhol rogyásig játszott, nagy, karácsonyi klasszikusok beérhetetlen előnnyel rendelkeznek.

9. Miért rock és miért klasszikus hangszerelésben készül a legtöbb karácsonyi zene?

Ahogy nagyon sok mindent, a karácsonyi zenéket is mi, emberek tesszük slágerré, mivel azokat fogja játszani az összes rádió, amit a legszívesebben hallgatnak az emberek ezeken a napokon. Ha fáradtak vagyunk, és szeretnénk felpörögni, érdekes módon két, látszólag ellenkező stílusú zenei műfaj az, ami a leginkább képes minket hangulatilag felrázni. Ez a rock és a klasszikus. Utóbbiról kimutatták, hogy az agy működését is serkenti. Ünnepekhez közeledve egyszerre van jelen életünkben az évvégi fáradtság és a lelkes készülődés. Ilyenkor extrán szükségünk lehet egy kis energialöketre. Ha megfigyeljük, talán nem véletlenül, a karácsonyi zenék hangszerelésében igen gyakoriak a rock és klasszikus elemek.

10. Zene az ünnepek után.

Habár karácsony három napja a relaxációról, feltöltődésről kellene, hogy szóljon, nem kevesen vannak, akik a sok készülődés, sütés-főzés-pakolás, izgalom miatt, fizikai fáradtságot éreznek az ünnepek elmúltával. Ennek ellenére kezdődik az új év, amelybe új lendülettel kellene belecsapni. Jó hír, hogy a regenerálódásban is segíthet a zene. Rao és Savitha (2010) kutatásukban abból indultak ki, hogy miután az aktivitást, hatékonyságot jelentősen javítja a zenehallgatás, előfordulhat, hogy a fizikai felépülést is jótékonyan befolyásolja egy-egy jó dallam. Eredményeik azt mutatják, hogy a lassú, kellemes zene fokozza a relaxációt, és segítségével a szervezet könnyebben nyeri vissza egészséges állapotát.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán.   

Hasonló témájú cikkeink:

5+1 pszichológiai érdekesség a karácsonyról 

5 lépésben a stresszmentes, boldog karácsonyért

Régi slágerek fiatalító ereje

Te milyen zenét hallgatsz? Kedvenc számod személyiségedről árulkodik

Forrás:

 

 

 

 

 

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Powered by WPeMatico

A családi rituálék fontossága

christmas.jpg

Az ünnepi időszakban számtalan rituálé, hagyomány elevenedik fel mind a társadalomban, mind a családok, mind az egyes emberek életében. Vannak, akik hűen követik, élik és adják tovább a családból hozott rituálékat, mások teljes mértékben szakítanak velük, és újakat igyekeznek kialakítani, néhányan pedig azt vallják, hogy ezek a napok is ugyanolyanok, mint az összes többi.

Én ahhoz a csoporthoz tartozom, akik fontosnak tartják az ünnepi rituálékat, hagyományokat. Gyökereket és értékeket adnak számomra, melyeket én is igyekszem továbbadni. Az ünnepekre való ráhangolódásban, a lelki felkészülésben segítenek azok a dalok, melyeket már gyermekként is hallgattam ebben az időszakban, s melyeket most az én gyermekeim is hallgatnak az adventi koszorú elkészítésekor, a gyertyák meggyújtásakor. Vannak generációkon átívelő hagyományaink, mint a Szenteste történő alma, dió, méz és fokhagyma fogyasztás. Ezek az étkek a család egységét és egészségét, az összetartozást szimbolizálják számomra, csak úgy, mint azoknak az ünnepi ételeknek az elkészítése, melyeket édesapám, édesanyám és anyósom rakott az ünnepi asztalra. Vannak új, már a férjemmel és a gyermekeimmel kialakított szokásaink is, mint a pásztorjátékon való részvétel, ami alatt az ajándékok titokzatos módon a fa alá kerülnek. Ezeknek a régi és új rituáléknak, a hagyományainknak a keveredése adja a családunknak azt az identitást, mely csak a miénk, erősítik összetartozásunkat, ez az érzés pedig védőfaktorként szolgálhat a nehéz élethelyzetekben.

Miért fontosak a rituálék?

A rítusok tudatosan megszakítják a hétköznapok menetét, átívelnek koron és generációkon, így biztosítva a folytonosságot, ismétlődő jellegük pedig biztonságot és kiszámíthatóságot ad. Rapaport hat pontban foglalta össze, mi jellemzi a rituálékat:

  • ismétlődés, mind a formában, mind a tartalomban, mind a cselekvésben,
  • cselekvés jellegű, vagyis nem csak beszélünk róla, vagy gondolunk rá,
  • sajátos viselkedés vagy stilizálás jellemzi, melynek révén a cselekvések és jelképek elválasztódnak a hétköznapi értelmüktől,
  • az események szabályozottak,
  • jellegzetessége a felelevenítő, gondolatébresztő megjelenési stílus, mely sajátos tudatállapotot és figyelmi fókuszt hoz létre,
  • kollektív jellegű, társas jelentéshordozó.

mezeskalacs.jpgMind a nagyobb közösségeknek, mind a családoknak vannak rituáléi. A családi rituálé egy olyan szimbolikus kommunikációs forma, mely szisztematikus módon, időről időre azonos módon fut le. A különböző rituálék különleges jelentésük és az ismétlődő jellegük miatt jelentősen hozzájárulnak egy családi közösségi érzés megalapozásához és fenntartásához. A rituálékban kifejeződik a családi értékek iránti tisztelet, a rítusok lehetőséget adnak arra, hogy a családtagok kinyilvánítsák, és együtt megéljék a számukra fontos értékeket, megerősíthessék a családi egységet, és kifejezhetik általuk a közös érzéseket és gondolatokat.

A családi rituálék stabilizáló hatása megmutatkozik abban a többletben, melyet a hétköznapokhoz képest adnak, az együttes élmény többletében, érzelemmel telítettségük révén a pszichológiai, affektív többletben. Stabilitást jelentenek abban az értelemben is, hogy biztosítják a családi működés folyamatosságát, és segítik a családi egység megőrzését a változás időszakában is. Nem elhanyagolható a jelenlétük a gyermekek szocializációjában sem, keretet adnak, fontos szerepük van a gyermeki élményszervezésben, a társas kötelékek kialakításában, és támpontot adnak a megfelelő viselkedésminták kialakításában is.

A rituálék identitást teremtenek, a család identitását, és az egyén identitását is a család kontextusában. A családi identitás nem más, mint a család szubjektív érzékelése saját időbeni folytonosságukról, jelenlegi helyzetükről és a család karakteréről. A családi identitás az, mely az adott családot egyedivé és minden más családtól különbözővé teszi. A Karácsony kapcsán például számos dolog árulkodik a családok identitásáról, szokásrendszeréről úgy, mint az ünnepi öltözet, az ünnepi étkek, az ünnepi dalok és zenék, az egymást követő események sora, vagy akár a fadíszítési szokások.

A családok különböznek a rituáléik, azok minősége, mennyisége, megélésük intenzitása tekintetében.

Janine Roberts hat családtípus különböztet meg a rituálék gyakorlata tekintetében:

  • csala_d.jpgaz alulritualizált családok nem jelölik, és nem ünneplik a családi változásokat rituálékkal és nem kapcsolódnak a nagyobb társadalmi rituálékhoz sem, így jelentősen lecsökken számukra az olyan előnyökből való részesülés, mint az összetartozás erősítése,
  • a mereven ritualizált családokat erős formai kötöttség jellemzi, kevés módosításra adnak lehetőséget, az előírások túlzott kötöttsége nem követi a családi változásokat,
  • kiegyensúlyozatlan vagy aszimmetrikus ritualizáció esetén az egyik családtag által előnyben részesített hagyományok háttérbe szorítják egy másik családtag rituális hagyományai és igényeit,
  • az üres ritualizáció a jelentésvesztés ellenére fenntartott gyakorlat, a szimbolikus tartalom nélkül kötelezően végrehajtandó feladatok inkább a distresszhez járulnak hozzá, mintsem a család egység élményét erősítenék,
  • a rugalmasan alkalmazkodó család képes a fejlődési szükségletekhez és változásokhoz igazítani a rituális jelentéseket és formákat, újraírni a szerepeket, folyamatokat,
  • a vártatlan változások, családi traumák vagy nagyobb társadalmi események, mint pl. a háború a rituálék megszakadásához vagy a rituálé nyílt megélésének korlátozottságához vezethetnek. Ezekben az esetekben nincs lehetőség a rituális élmény teljességének megtapasztalására, mert korlátozottá válhat a rituális szimbólumok, tárgyak alkalmazási köre, vagy sérülhet a szereplők köre.

Egy kutatási eredmény szerint azokban a családokbam, ahol több és érzelmileg intenzívebb rituálét alakítottak ki, alacsonyabb stressz-szintet élnek meg.

Az ünnepi rituálék jellegzetességei

Az ünnepi rituáléknak van néhány sajátossága az átmeneti rítusokhoz képest. Egyrészt az ünnep alapvető kulturális ideákat, értékeket hordoz a családi kapcsolatokra és kulturális azonosságtudatra vonatkozóan. 

Ünnepekkor a magatartásunkra vonatkozó közösségi szabályozás is erősebb, karácsonykor például számos hallgatólagos, de kötelező vagy elvárt norma hat a családtagok viselkedésére úgy, mint az „ünneplési norma”, „kötelező családi intimitás”, „kötelezően elhúzódó családi együttlét”, „kötelező találkozások”, „ajándékozási norma”, „nézeteltérések felfüggesztésének normája”, „veszekedési tilalom”, vagy a „családi amnesztia” normája. 

Külsőségekben is kiemelkednek, magasabb fokú dekorativitás és szimbolikus telítettség jellemző rájuk. 

Az évkör vonalán vagy az életút folyamán elfoglalt sajátos helyük által pedig kiemelkednek a hétköznapokból, strukturálják az időt, láthatóvá teszik a család időbeni egységét, de egyben figyelmeztetnek az idő múlására is. Az együtt megélt ünnepek alkalmat adnak a már jelen nem levő családtagok felemlegetésére, az ősökről történő beszélgetésre, megemlékezésre, mely egyszerre teszi megtapasztalhatóvá a családi stabilitás, a családi kapcsolatok változásának elkerülhetetlensége és a mulandóság élményét a fiatalabbak számára. 

Az ünnepi rituálék azáltal, hogy egy nagyobb közösséghez és a közös múltunkhoz kapcsolnak minket, magukban hordozzák az egységben látás, a magasabb megismerés lehetőségét is, és alkalmat adnak a tudattalannal való szembesülésre is.

Márai Sándor szavaival kívánok áldott ünnepi ráhangolódást Mindenkinek:

Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodj belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a hétköznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nem csak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepelnek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.

Márai Sándor

fa_1.jpg

Felhasznált irodalom:

  • Csörgő Zoltán: A szimbólumok és szertartások szerepe a modern kori ember életében
  • Elblinger Cs. (2013): A családi rituálék szerepe a családi identitás-konstrukciókban. Doktori (Ph. D.) értekezés. Pécs, 2013
  • Márai Sándor: Füves könyv – gyógyító gondolatok. Helikon Kiadó Kft.

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Powered by WPeMatico

A családi rituálék fontossága

christmas.jpg

Az ünnepi időszakban számtalan rituálé, hagyomány elevenedik fel mind a társadalomban, mind a családok, mind az egyes emberek életében. Vannak, akik hűen követik, élik és adják tovább a családból hozott rituálékat, mások teljes mértékben szakítanak velük, és újakat igyekeznek kialakítani, néhányan pedig azt vallják, hogy ezek a napok is ugyanolyanok, mint az összes többi.

Én ahhoz a csoporthoz tartozom, akik fontosnak tartják az ünnepi rituálékat, hagyományokat. Gyökereket és értékeket adnak számomra, melyeket én is igyekszem továbbadni. Az ünnepekre való ráhangolódásban, a lelki felkészülésben segítenek azok a dalok, melyeket már gyermekként is hallgattam ebben az időszakban, s melyeket most az én gyermekeim is hallgatnak az adventi koszorú elkészítésekor, a gyertyák meggyújtásakor. Vannak generációkon átívelő hagyományaink, mint a Szenteste történő alma, dió, méz és fokhagyma fogyasztás. Ezek az étkek a család egységét és egészségét, az összetartozást szimbolizálják számomra, csak úgy, mint azoknak az ünnepi ételeknek az elkészítése, melyeket édesapám, édesanyám és anyósom rakott az ünnepi asztalra. Vannak új, már a férjemmel és a gyermekeimmel kialakított szokásaink is, mint a pásztorjátékon való részvétel, ami alatt az ajándékok titokzatos módon a fa alá kerülnek. Ezeknek a régi és új rituáléknak, a hagyományainknak a keveredése adja a családunknak azt az identitást, mely csak a miénk, erősítik összetartozásunkat, ez az érzés pedig védőfaktorként szolgálhat a nehéz élethelyzetekben.

Miért fontosak a rituálék?

A rítusok tudatosan megszakítják a hétköznapok menetét, átívelnek koron és generációkon, így biztosítva a folytonosságot, ismétlődő jellegük pedig biztonságot és kiszámíthatóságot ad. Rapaport hat pontban foglalta össze, mi jellemzi a rituálékat:

  • ismétlődés, mind a formában, mind a tartalomban, mind a cselekvésben,
  • cselekvés jellegű, vagyis nem csak beszélünk róla, vagy gondolunk rá,
  • sajátos viselkedés vagy stilizálás jellemzi, melynek révén a cselekvések és jelképek elválasztódnak a hétköznapi értelmüktől,
  • az események szabályozottak,
  • jellegzetessége a felelevenítő, gondolatébresztő megjelenési stílus, mely sajátos tudatállapotot és figyelmi fókuszt hoz létre,
  • kollektív jellegű, társas jelentéshordozó.

mezeskalacs.jpgMind a nagyobb közösségeknek, mind a családoknak vannak rituáléi. A családi rituálé egy olyan szimbolikus kommunikációs forma, mely szisztematikus módon, időről időre azonos módon fut le. A különböző rituálék különleges jelentésük és az ismétlődő jellegük miatt jelentősen hozzájárulnak egy családi közösségi érzés megalapozásához és fenntartásához. A rituálékban kifejeződik a családi értékek iránti tisztelet, a rítusok lehetőséget adnak arra, hogy a családtagok kinyilvánítsák, és együtt megéljék a számukra fontos értékeket, megerősíthessék a családi egységet, és kifejezhetik általuk a közös érzéseket és gondolatokat.

A családi rituálék stabilizáló hatása megmutatkozik abban a többletben, melyet a hétköznapokhoz képest adnak, az együttes élmény többletében, érzelemmel telítettségük révén a pszichológiai, affektív többletben. Stabilitást jelentenek abban az értelemben is, hogy biztosítják a családi működés folyamatosságát, és segítik a családi egység megőrzését a változás időszakában is. Nem elhanyagolható a jelenlétük a gyermekek szocializációjában sem, keretet adnak, fontos szerepük van a gyermeki élményszervezésben, a társas kötelékek kialakításában, és támpontot adnak a megfelelő viselkedésminták kialakításában is.

A rituálék identitást teremtenek, a család identitását, és az egyén identitását is a család kontextusában. A családi identitás nem más, mint a család szubjektív érzékelése saját időbeni folytonosságukról, jelenlegi helyzetükről és a család karakteréről. A családi identitás az, mely az adott családot egyedivé és minden más családtól különbözővé teszi. A Karácsony kapcsán például számos dolog árulkodik a családok identitásáról, szokásrendszeréről úgy, mint az ünnepi öltözet, az ünnepi étkek, az ünnepi dalok és zenék, az egymást követő események sora, vagy akár a fadíszítési szokások.

A családok különböznek a rituáléik, azok minősége, mennyisége, megélésük intenzitása tekintetében.

Janine Roberts hat családtípus különböztet meg a rituálék gyakorlata tekintetében:

  • csala_d.jpgaz alulritualizált családok nem jelölik, és nem ünneplik a családi változásokat rituálékkal és nem kapcsolódnak a nagyobb társadalmi rituálékhoz sem, így jelentősen lecsökken számukra az olyan előnyökből való részesülés, mint az összetartozás erősítése,
  • a mereven ritualizált családokat erős formai kötöttség jellemzi, kevés módosításra adnak lehetőséget, az előírások túlzott kötöttsége nem követi a családi változásokat,
  • kiegyensúlyozatlan vagy aszimmetrikus ritualizáció esetén az egyik családtag által előnyben részesített hagyományok háttérbe szorítják egy másik családtag rituális hagyományai és igényeit,
  • az üres ritualizáció a jelentésvesztés ellenére fenntartott gyakorlat, a szimbolikus tartalom nélkül kötelezően végrehajtandó feladatok inkább a distresszhez járulnak hozzá, mintsem a család egység élményét erősítenék,
  • a rugalmasan alkalmazkodó család képes a fejlődési szükségletekhez és változásokhoz igazítani a rituális jelentéseket és formákat, újraírni a szerepeket, folyamatokat,
  • a vártatlan változások, családi traumák vagy nagyobb társadalmi események, mint pl. a háború a rituálék megszakadásához vagy a rituálé nyílt megélésének korlátozottságához vezethetnek. Ezekben az esetekben nincs lehetőség a rituális élmény teljességének megtapasztalására, mert korlátozottá válhat a rituális szimbólumok, tárgyak alkalmazási köre, vagy sérülhet a szereplők köre.

Egy kutatási eredmény szerint azokban a családokbam, ahol több és érzelmileg intenzívebb rituálét alakítottak ki, alacsonyabb stressz-szintet élnek meg.

Az ünnepi rituálék jellegzetességei

Az ünnepi rituáléknak van néhány sajátossága az átmeneti rítusokhoz képest. Egyrészt az ünnep alapvető kulturális ideákat, értékeket hordoz a családi kapcsolatokra és kulturális azonosságtudatra vonatkozóan. 

Ünnepekkor a magatartásunkra vonatkozó közösségi szabályozás is erősebb, karácsonykor például számos hallgatólagos, de kötelező vagy elvárt norma hat a családtagok viselkedésére úgy, mint az „ünneplési norma”, „kötelező családi intimitás”, „kötelezően elhúzódó családi együttlét”, „kötelező találkozások”, „ajándékozási norma”, „nézeteltérések felfüggesztésének normája”, „veszekedési tilalom”, vagy a „családi amnesztia” normája. 

Külsőségekben is kiemelkednek, magasabb fokú dekorativitás és szimbolikus telítettség jellemző rájuk. 

Az évkör vonalán vagy az életút folyamán elfoglalt sajátos helyük által pedig kiemelkednek a hétköznapokból, strukturálják az időt, láthatóvá teszik a család időbeni egységét, de egyben figyelmeztetnek az idő múlására is. Az együtt megélt ünnepek alkalmat adnak a már jelen nem levő családtagok felemlegetésére, az ősökről történő beszélgetésre, megemlékezésre, mely egyszerre teszi megtapasztalhatóvá a családi stabilitás, a családi kapcsolatok változásának elkerülhetetlensége és a mulandóság élményét a fiatalabbak számára. 

Az ünnepi rituálék azáltal, hogy egy nagyobb közösséghez és a közös múltunkhoz kapcsolnak minket, magukban hordozzák az egységben látás, a magasabb megismerés lehetőségét is, és alkalmat adnak a tudattalannal való szembesülésre is.

Márai Sándor szavaival kívánok áldott ünnepi ráhangolódást Mindenkinek:

Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodj belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a hétköznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nem csak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepelnek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.

Márai Sándor

fa_1.jpg

Felhasznált irodalom:

  • Csörgő Zoltán: A szimbólumok és szertartások szerepe a modern kori ember életében
  • Elblinger Cs. (2013): A családi rituálék szerepe a családi identitás-konstrukciókban. Doktori (Ph. D.) értekezés. Pécs, 2013
  • Márai Sándor: Füves könyv – gyógyító gondolatok. Helikon Kiadó Kft.

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Powered by WPeMatico

8 tévhit a depresszióval kapcsolatban

d1e55e35-0d06-47c8-90e1-f8b8ce38cac1-depression_art_getty_crop_2.jpg

A földön depresszióval élők száma csaknem annyi, mint az Egyesült Állomok teljes lakossága. A leggyakoribb mentális problémáról van szó, amely súlyos életvezetési nehézségeket okoz mind a benne szenvedőknek, mind családtagjaiknak. A depresszió sok esetben stigma, amelyet szégyellnek az emberek még baráti körük előtt is, hiszen sokan úgy kezelik a tartós negatív hangulatot, mintha választás kérdése lenne, illetve stigmatizáló lehet bizonyos körökben az is, ha valaki szakember segítségét kéri.

Gazdasági oldalról nézve meglepő adat, hogy a WHO szerint a depresszió közvetett és közvetlen hatása csaknem 1000 milliárd dollárba kerül a világgazdaságnak. A betegségben szenvedők sok esetben kiesnek a munkából, és minden egyes dollár, amelyet jobb ellátásra fordítanak, 4 dollár hozamot jelentene egyébként a gazdaságnak. Természetesen ez a hatás a család szintjén is megjelenik, hiszen ha a családfenntartó kiesik a munkából, akkor az komoly megélhetési gondokat okozhat minden családtagnak.

1. tévhit: a depresszió ritka és szokatlan

Tévedés azt gondolni, hogy a depresszió ritkán előforduló jelenség. A Világ lakossáágának 5%-a szenved benne, és a kismamák 10-15 %-ra jellemző a baby blues, vagyis a szülés utáni depresszió a gyermekágyi időszakban.

depresszio_a_vila_gban.jpg

2. tévhit: a depresszió lényegében szomorúság

A szomorúság érzése bizonyos helyzetekben az élet természetes velejárója. Ezt érezzük, ha nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy szeretnénk, vagy ha valamilyen veszteség ér bennünket kapcsolatainkban, akár munkánkban. A klinikai depresszió azonban egy komplex állapot, amely hatással van az egyén pszichés, biológiai és szociális helyzetére. Bármilyen figyelmeztetés és racionális indok nélkül előállhat valakinél súlyos depressziós állapot úgy, hogy a környezet semmilyen valós okot nem lát arra, hogy így érezze magát az adott személy. Jellemző tünetek ilyenkor a tartós szorongás, az üresség érzés, kínzó bűntudat, a világ iránti érdektelenség, alvási és evési problémák, illetve súlyos esetben öngyilkossági gondolatok.

3. tévhit: depressziósok nem képesek magas eredményeket elérni

Gondoljuk csak Mahatma Ghandi-ra, Winston Churchill-re vagy Abraham Lincolnra, akik komoly örökséget hagytak maguk után annak ellenére, hogy komoly depresszióban szenvedtek. A statisztikák alapján úgy tűnik, hogy a vállalkozók 30%-a szenved depressziótól, ami nagyban összefügg a szerep által kijelölt komoly feladatokkal és felelősséggel. A vállalkozói világban is jellemző, hogy a nagy cégek vezetői inkább titkolják depressziójukat, hogy nehogy összemossák problémáikat esetleges gazdasági kudarcaikkal.

4. tévhit: a depresszió a „felső tízezer” problémája

A depresszió univerzálisan megjelenhet szegény és gazdag országban egyaránt. Amiben meghatározó a szocioökonómiai státusz az az, hogy mennyire valószínűen veszik észre, és hogy milyen kezelést kap a depresszióban szenvedő személy. Míg a szegény országok államai 1% körül költenek mentális problémák kezelésére, addig a gazdag országokban ez a szám 5% körüli. Jól belátható, hogy ez micsoda különbségeket jelent a társadalombiztosításon belül elérhető lehetséges kezelési módok és időtartamuk között. A kedvezőbb adatok ellenére is jellemző, hogy a gazdag országokban csupán a betegek fele kap megfelelő kezelést. A másik nehézség, hogy a súlyos betegségek, a természeti katasztrófák vagy a helyi konfliktusok sok esetben a szegényebb országokat sújtják, ahol előfordulhat, hogy semmilyen kezelési mód nem áll rendelkezésre.

5. tévhit: a depresszió gyenge mentális állapotról árulkodik

depresszio.jpgEz a tévhit jól összefoglalja a stigma alapját, vagyis, hogy miért szenvednek oly sokan csendben, ha depresszióval diagnosztizálják őket, ahelyett, hogy segítségért folyamodnának. A depresszió nem választás kérdése és nem válogat. A gyengeség helyett sokkal inkább ellenállásól beszélhetünk, hiszen ne felejtsük el, hogy a depressziós személy sokszor nap mint nap küzd a talpon maradásért, a normális életvitelért. 

6. tévhit: egy igazi férfi nem lesz depressziós

Attól, hogy a nőknél a depresszió kétszer olyan gyakran fordul elő, nem jelenti azt, hogy a férfiaknak csendben kell szenvedniük! A tények azt mutatják, hogy a középkorú férfiak esetében nőtt meg leginkább az öngyilkosság előfordulása, ami számtalan esetben depresszióhoz vezethető vissza. A férfiak sok esetben teljesen másként tükrözik a depresszió tüneteit, mint a nők, így a társadalom könnyen szemet huny az intő jelek felett. A férfiasság, stabilitás és erő elvesztésének félelme végsősoron oda vezet, hogy a férfiak kevésbé képesek problémáikról, különösen érzéseikről beszélni, és így kevésbé jutnak szakmai segítséghez. Ezutóbbi különösen veszélyessé teszi náluk a kórt, mert így a háttérben a tünetek súlyosbodhatnak, az állapot fokozatosan romlik, és ennek elviselésére a férfiak gyakrabban nyúlnak alkoholhoz, kábítószerekhez, illetve az öngyilkossági kísérletek is gyakrabban járnak sikerrel az esetükben.

7. tévhit: ha a szüleid érintettek, akkor neked is biztosan lesz.

Valóban igaz az, hogy van genetikai prediszpozíció a depresszió esetében, de ez csupán egy 10-15%-os kockázatot jelent, és az építő, ingergazdag, illetve nyugodt környezet könnyen kompenzálhatja ezt az örökletes előhuzalozottságot.

8. tévhit: beszélni róla, csak ront a helyzeten

beszelni_rola.jpgMivel a depresszió egy olyan téma, amelyhez az emberek évtizedekig csak “kesztyűben nyúltak”, sokak számára kellemetlen beszélni az állapotukról. Ha sikerül elengedni a depresszióhoz kapcsolódó stigmát, és fogékonyan reagálni a pszichés jólléttel kapcsolatos kérdésekre, akkor könnyen kiépíthető a bizalom, és a proaktív társalgás, amely végül a gyógyuláshoz vezető út alapja lesz.

Ne feledjük, hogy mindannyian felelősséggel tartozunk azért, hogy miként viseltetünk embertársaink iránt, és sokszor elég egy jó szó, egy megértő beszélgetés ahhoz, hogy valaki kibújjon a zárt kis világából, reménysugarat lásson a sötétségben, és segítséget kérjen, mikor már nem megy egyedül.

 Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

 

Forrás:

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Powered by WPeMatico

Hogyan fordítsuk vissza a stressz okozta károkat?

Tartós stresszben élni olyan, mintha egy tornádó sújtotta területen akarnánk megküzdeni nap mint nap a viharral. Igazság szerint nem sok esélyünk van. Vagy elhagyjuk a veszélyes övezetet (pl. idegörlő munkahelyünket, rossz párkapcsolatunkat), vagy ha erre nincs lehetőségünk, érdemes megtanulnunk visszafordítani a stressz okozta negatív hatásokat. A relaxáció, pl. a cikkben később bemutatásra kerülő Benson-féle relaxációs válasz technika segítséget nyújthat a stressz hatására kialakuló egészségügyi problémák megelőzésében.

Miért olyan fontos felismernünk, ha a stressz életünk részévé kezd válni?

A gond ott kezdődik, hogy agyunk működése stressz helyzetben nem tökéletes. Egyrészt képtelen megkülönböztetni a különböző stressz típusokat, mivel ugyanúgy akut stressz reakcióval reagál egy elszabadult tigris közeledésére, mint főnökünk emelt hangjára, egy határidős vizsga nyomására, de párunkkal folytatott veszekedésre is (“Harcolj vagy menekülj!”). Másrészt a stresszt követően a szervezet nyugodt, kiegyensúlyozott állapotának visszanyerése sokáig tart, így ha nem jut idő a regenerálódásra, krónikus stressz alakulhat ki, amely már fizikai tünetek (pl. magas vérnyomás, cukorbetegség, gyomorfekély, szexuális zavarok, depresszió) kialakulásához is vezethet. 

Hogyan árt nekünk a stressz?

Miközben mi csak annyit veszünk észre, hogy pulzusunk megemelkedik, gyomrunkba kövek költöznek, és kiszárad a szánk, testünkben rengeteg változás zajlik le pillanatok alatt.

  • Az adrenalin elönti szervezetünket, amivel maximumra tunningolja a szív- és érrendszer müködését. Ez nagyon komoly terhelést jelent, és hosszútávon fizikai következménye is lehet. 
  • A fehérjék és zsírok lebomlanak, hogy energiát nyújthassanak szükség esetén, ami tartós stressznél fogyáshoz vezethet.
  • Vércukor szint emelkedik, ami a stresszt a cukorbetegség egyik kockázati tényezőjévé teszi.
  • Az immunrendszer védelme minimumra csökken.
  • Leáll a növekedési hormon működése, és lecsökken a szexuális hormonok szintje is.
  • Ideiglenesen megszűnik működni a szervezet önjavító működése, ami képes elpusztítani a rákos sejteket, harcol a fertőzések ellen, javítja a károsodott fehérjéket, lassítja az öregedést.

Ne feledjük, hogy a stressz normál esetben egy fontos, a túléléshez elengedhetetlen reakció. Fizikai tüneteket akkor okozhat, ha szervezetünknek nincs elég ideje visszarendeződni a nyugalmi állapotba (pl. mikor már éjszaka is rágódunk).

Ekkor jöhet jól, ha van kéznél egy módszer, mint például a relaxáció.

Hogyan segíthet a relaxáció?

  • A relaxáció által nagymértékben javul a szerveink, leginkább az agy oxigénellátása.
  • Csökken a szorongás és a stresszhormonok szintje (adrenalin, noradrenalin, kortizol).
  • Alacsonyabb lesz a pulzus és a vérnyomás is.
  • Az anyagcserénk sebessége is 18-20 százalékkal aktívabbá válik.
  • Csökken vérünk tejsavtartalma.
  • A kitágult ereknek köszönhetően javul a szerveink vérellátása.
  • A rendszeres relaxáció révén a vérünk koleszterinszintje is csökkenhet. 
  • Vérünk endorfin szintje is növekszik, ami egyúttal kellemesebb közérzetet és magasabb fájdalomküszöböt okoz.
  • A relaxáció során több alfahullám termelődik az agyunkban. A kutatási eredmények szerint ezek jelentősen javítják a testünk sejtjeinek megújulási folyamatait.

Dr. Herbert Benson, neves kardiológus vezette kutatócsoport véleménye szerint egy 20 perces relaxáció legalább annyi stressztől szabadítja meg a szervezetünket, mint egy 3-4 órányi alvás. Érdemes lehet a sokféle relaxációs módszer közül kipróbálni az általuk kifejlesztett relaxációs válasz technikát, amely kifejezetten a stressz okozta káros folyamatok visszarendezéséhez lehet egy jó módszer. Végezhetjük otthon, de munkahelyünkön is.

  1. A technika elsajátításához helyezkedjünk el kényelmesen.
  2. Hunyjuk le szemünket.
  3. Belső tekintetünkkel járjuk végig testünket, és lazítsuk el mindenünket a talpunktól a fejtetőnkig.
  4. Válasszunk ki egy számunkra megnyugtató hangot (pl. omm) vagy szót (pl. pihenés, nyugalom, minden rendben).
  5. Orrunkon keresztül finoman lélegezzünk.
  6. Minden kilégzéskor mondjuk ki a kiválasztott hangot vagy szót. Az ilyenkor automatikusan jelentkező, betóduló gondolatokat az adott szó ismételgetésével egy idő után távol tudjuk tartani.
  7. Végezzük a gyakorlatot legalább 10 percen keresztül. Ne használjunk ébresztőórát, de néha ellenőrizhetjük az eltelt időt.
  8. Miután abbahagytuk a kilégzés közbeni ismétlést, üljünk pár percet csukott, majd nyitott szemmel. 
  9. A gyakorlatot eleinte érdemes naponta kétszer elvégezni. Étkezés után pedig minimum 2 órát várjunk, mielőtt relaxálni kezdenénk, mivel az emésztési folyamatok megzavarhatják a relaxáció nyújtotta jótékony, belső változásokat.

Mint mindenhez, a relaxációhoz is gyakorlás kell. A legjobb eredményeket a relaxációs válasz módszerével akkor lehet elérni, ha beépítjük mindennapi, rutinszerű feladataink közé. Gyakorlással a relaxációs szavunk azonban beindítja a relaxációs testi választ, amely a fent felsorolt jótékony hatásokkal együtt óvja testi és lelki egészségünket.

Azonban ha úgy érezzük, jól jönne külső segítség, érdemes felkeresni egy relaxációban képzett személyt, terapeutát, trénert, jógaoktatót. Az ő jelenlétükben már sokkal hamarabb is érezhetővé válnak a relaxáció áldásos hatásai, mint a nyugalom, a türelem és a kipihentség.

 

Blogunkon hamarosan olvasni lehet egyéb relaxációs technikákról is, mint a biofeedback és autogén tréning.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

 

 

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Powered by WPeMatico

Mi tetszik a férfiaknak? És mi a nőknek?

40044.jpg

A szépség- ha szeretnénk, ha nem- a mindennapok központi részét képezi, és erőteljesen meghatározza a férfiak és nők közötti vonzalom kialakulását. Annak ellenére, hogy a személyiség kisugárzó hatása elengedhetetlen, úgy tűnik, hogy vannak bizonyos esztétikai jegyek, amelyekre evolúciósan ki vagyunk hegyezve, és amelyek alapját képezik az egyes kultúrák szépségideáljának. Amikor megfordulunk az utcán valaki után, nem gondolkodunk komplex okokon, hogy miért éppen az a személy keltette fel figyelmünket, de a vonzerő érzékelése során olyan összetett tudattalan döntések születnek, mint, hogy milyen a másik fizikai állapota, potenciális termékenysége és genetikai értéke.

Most lépjünk át egy percre a mindennapi élet pletykarovataiba, és gondoljuk végig, hogy miért lehet Angelina Jolie több millió férfi szépségideálja? Miért tűnhet Antonio Banderas tűzes szeretőnek? Persze gondolhatunk a média hatására, de a kutatások szerint ennél többről van szó!

Talán sokan hallottak már a női és a férfi nemi hormonokról, az ösztrogénről és a tesztoszteronról. E hormonokat alapvetően a nemi jellegek kialakulásához, a női nemi ciklushoz vagy akár a szexualitáshoz kapcsoljuk, de ezek a hormonok, különösen mennyiségük, nyomot hagynak az emberi arcon és testen. Az arcon felfedezhető hatásokat nevezzük ösztrogén- és tesztoszeron markereknek, egyszerűen szólva vonzásjegyeknek.

Visszatérve híres példánkra, Angelina Jolie-ra, a híres színésznő azért olyan vonzó sokak számára, mert a vastag száj,
kerek szem, apró áll, illetve a zsír lerakódás az arccsont felső részében evolúciósan azt az üzenetet küldi, hogy az egyén termékeny és kész az utódnemzésre. Belegondolva, nem véletlen, hogy a plasztikai sebészet ezekre a jegyekre különösen nagy figyelmet fordít.

Az ösztrogén aránya egyébként életkorral változik, és a nők arca a kor előrehaladtával egyre inkább “férfiasodik”. A ösztrogén fiatalító hatása jól beláthatóan kapcsolódik a termékenység tényleges időszakához, hiszen ilyenkor van a nőknek a legnagyobb esélye arra, hogy potenciális apát találjanak jövőbeni gyermekünknek.


Az ösztrogén nem csak az arcra, de a testre is hatással van. Ahogy a kislányok kamasszá, majd nővé érnek, jellemző a nagyobb zsírkészlet felhalmozása a csípő és comb környékén. Sok nő énképére hat rendkívül károsan a mai kor anorexiás modellképe, de ha félretesszük a mai szépséideál negatív hatását, az ideális zsírmennyiség a nőiesség jelképe, és alapvető szükséglet a menstruációs ciklus, a megtermékenyülés és az anyai feladatok ellátásához. Egyébként a kutatások is azt mutatják, hogy a férfiak korántsem olyan nagy százaléka tartja a karcsú, sportos alkatot ideálisnak. Sokkal inkább az arányosság fontos a vonzerő megítélésénél.

Természetesen nem adatik meg mindannyiunk számára a híres színésznők szépsége, de szerencsére minden nő számára vannak olyan napok, amikor joggal érezheti magát vonzóbbnak. Egy brit kutatásba, amely szintén az ösztrogén hatását vizsgálta, 59 nőt vontak be, akikről 6 héten keresztül fényképek készültek. A fényképek bírálatából az derült ki, hogy a nőket aszerint ítélték vonzónak, egészségesnek és nőiesnek, hogy az ciklusuk melyik napján, milyen magas ösztrogénszint mellett készült a fotó. Azokon a képeken találták a legszebbnek és legvonzóbbnak a nőket, amelyek a legmagasabb ösztrogénszintű napokon készültek.

Bár eddig a nőkről beszélgettünk, a férfiak is rendelkeznek olyan beépített vonzerő jegyekkel, amelyek automatikusan megdobogtatják sok nő szívét. A hosszukás arc, előrébb álló szemöldök- és arccsont, a sima bőr, fényes haj, mind olyan jegyek, amelyek növelik a férfiak vonzerejét a potenciális partner szemében. Jó hír ugyanakkor a férfiak számára, hogy bár a testépítés nagymértékű térhódítása azt az üzenetet közvetítheti nekik, hogy a nagyon izmos, “kigyúrt” test az ideális, a nők valójában sokkal jobban kedvelik a közepesen erős, közepesen magas férfiakat.

 

Ha tetszett a cikk és szeretnél hasonlóan érdekes témákról olvasni, kövess minket a Facebookon!

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Powered by WPeMatico

10 + 1 apróság, ami nagyot dob egy állásinterjún

shutterstock_1073015066.jpg

Amikor egy számunkra szimpatikus cég keres alkalmazottat, érdemes mindent bedobni annak érdekében, hogy megszerezzük álmaink munkáját. Sokszor egy-egy interjún nem is az dönt, hogy ki, mennyire képzett az adott területen, hanem egy jó HR-es vagy cégvezető sokkal inkább nézi a vele szemben ülőben rejlő potenciált, munkabírást vagy együttműködési hajlamot. Hiába van valakinek 10 év tapasztalata egy szakmában, ha nem vált ki szimpátiát a felvételit végző személyből, vagy ha bizonytalanságot, netán hiteltelenséget áraszt magából, bizonyos, hogy senki sem fog vele kockáztatni egy új pozíció betöltésénél. Nagyobb esélye lehet viszont annak a pályázónak, aki megjelenésével, kisugárzásával és testbeszédével nem csak jó benyomást kelt, hanem minden porcikájában az ideális jelölt képét mutatja.

Kutatók azt találták, hogy az első benyomás egy olyan megismételhetetlen képet fest egy emberről, amit az azt követő beszélgetés csak igen nehezen képes felülírni. Az emberek az első 4 percben alakítják ki véleményük 90%-át, és ez a megítélés 60-70%-ban a nem verbális (azaz minden olyan információ, ami nem a beszéd tartalmából nyerhető ki) benyomások alapján alakul ki bennünk. Kicsit olyan ez, mint a szerelem első látásra egy először randizó párnál. Ha megvan az a bizonyos szikra, sínen van a találkozó.

Hogyan keltsünk tehát jó benyomást?

1. Ruházat

Olyan ruhában érkezzünk, ami az adott munkakörnek megfelelő. Ha nincs erről elképzelésünk, a sportosan elegáns ruházat általában jól beválik. Úgy öltözzünk, hogy mi is jól érezzük magunkat a bőrünkben. Magassarkú cipőt például csak akkor vegyünk fel ilyen találkozóra, ha abban kényelmesen érezzük magunkat, mert önmagunk vagyunk tőle. Ne feledjünk, nem a színészkedés a cél, hanem a hitelesség, persze megfűszerezve okos, tudatos viselkedéssel. Táskánk, aktatáskánk legyen vékony. Az az ember, aki mindenfélét cipel magával, olyan képet fest magáról, mint akire bármilyen munkát rá lehet sózni. A fontos ember legfontosabb értéke önmaga.

Képtalálat a következÅ‘re: „málhás szamárâ€2. Amikor megérkezünk

Ne nézzünk ki úgy, mint egy málhás szamár. Vegyük le a kabátot, és lépjünk úgy be az interjús szobába, hogy ott már ne kelljen ügyetlennek tűnően pakolászni. Ha várakoznunk kell, inkább álljunk, és ne üljünk le, így szem előtt maradunk, és magabiztosabbnak tűnünk. Ne a földet bámuljuk, helyette nézelődjünk, ismerkedjünk a hellyel, mint aki ténylegesen érdeklődik, és nem csak túl akar lenni a meghallgatáson.

3. Vigyünk olvasnivalót, munkaeszközt

Előfordulhat, hogy rendesen megvárakoztatnak minket. Ez lehet hatalmi játszma is, de félreszervezés is akár. Ilyenkor foglaljunk helyet valahol, vegyünk fel magabiztos tartást, és próbáljunk kívülről tekinteni magunkra. Milyennek tűnünk? Olyannak, aki rendben van önmagával? Mert akkor jó pózt választottunk. Vegyünk elő olvasnivalót, esetleg kezdjünk bele valamilyen munkába, de semmiképp se lessük izgatottan az ajtót, hogy hátha megérkeznek értünk. Ha a minket megvárakoztató személy megjelenik, várjuk meg, míg odalép hozzánk, és megszólít. Lassan nézzünk fel könyvünkből vagy munkánkból, és ne könyörögjünk tekintetünkkel a figyelméért. Ha nagyon sokat várakoztatnak, és úgy érezzük, ez akár szándékos is lehet, érdemes azon elgondolkoznunk, hogy valóban olyan helyen szeretnénk-e dolgozni, ahol a vezetőség figyelmen kívül hagyja a beosztottaknak okozott frusztrációt vagy helyzetből adódó szorongást.

4. Bent vagyunk

Ha behívnak, menjünk be. Ne tétlenkedjünk, ne álldogáljunk az ajtóban újabb invitálás reményében. Gondoljunk arra, hogy a munkáltató és mi 50-50%-ban vagyunk jelen. Nem csak mi akarjuk a munkát, ő is szeretne egy ideális jelöltre bukkanni, így egyenrangú felállásban vagyunk. Járásunk legyen magabiztos, határozott. Ne riasszon meg minket, ha a bent ülő éppen telefonál vagy írogat a számítógépen, és nem néz ránk. Üljünk le, tegyük le a táskánkat (ha van) és nézzünk rá, hogy érezze, nem várakoztathat meg. Ha valaki lassan mozog, esetleg álldogál egy helyben, akkor azt az üzenetet küldi, hogy ráér, és elfogadja, ha mások rendelkeznek az idejével. Ne feledjük, hogy ekkor még nem vagyunk alkalmazásban, így a főnök nem a mi főnökünk. Egy határozott ember határozottan is jár. Nem rohanva, de nem is elmélázva.

5. Kézfogás

Ez az egyik legjelentősebb információ mindkét résztvevő számára. Tartsuk kezünket egyenesen, és ne gondolkozzuk túl a mozdulatot. Szorítsunk annyira, amennyire a másik, így a szemben álló ember egyenrangúságot, partner hozzáállást fog látni viselkedésünkben. Amire mindenképp figyeljünk: A “döglött hal” kézfogás, azaz az ernyedt, bizonytalan szorítás a lehető legrosszabba benyomást kelti. Ezt már csak azzal lehet fokozni, ha nem teljes tenyérrel mutatkozzunk be, hanem az ujjak végét fogjuk meg. Ez akkor szokott előfordulni, amikor az interjún résztvevő izgul, és izzadt tenyerét nem szívesen érinti a másikhoz. Inkább legyen kezünk izzadt, mint mutassunk bátortalanságot. Amikor valakivel kezet fogunk, nem mindegy, hogy az illető melyik oldalán állunk. Képzeljük el, hogy jobbról közelítünk az üdvözlésre. Mi történik ilyenkor? Azért, hogy kényelmes legyen, kicsit megdöntjük kezünket jobboldalra, így tenyerünk felfelé billen. Ezzel még nincs is gond akkor, ha a másik fél nem akar hatalmi játszmát játszani velünk, és nem akarja megmutatni, ki is a főnök. Ha mégis, akkor ez az oldal kedvez a leginkább annak, hogy kezével lefordítsa a miénket, és ezzel meg is valósul a behódoló póz. Ezt elkerülvén, közelítsünk az asztalhoz balról, és így a kézfogás párhuzamos tenyerekkel megvalósítható.

6. Leülés

Ha adott a helyzet, és muszáj az interjúztató személlyel szemben lévő, netán alacsonyabb székre ülnünk, akkor törzsünket fordítsuk el 45 fokban, vagy ha lehet, a széket is. Ha megnézzük kívülről azt a helyzetet, amint két szemben ülő ember tökéletesen egymás felé néző testtel ül, de az egyik magasabb széken foglal helyet, akkor láthatjuk, hogy ez egy tipikus „az lesz, amit én mondok”-felállás. Ha kissé elfordulunk, akkor azzal kilépünk a megfelelni vágyó, alárendelt pozícióból. Ekkor elfogadjuk a másik dominálási törekvését, de testünkkel azt sugalljuk: “majd, ha én is úgy akarom”.

7. A beszéd

Azt nem lehet megmondani előre, hogy mi várható egy interjú első perceiben, azonban két dolog mindig jól veszi ki magát. Egyrészt az első 15 másodpercben mindenképp érdemes kimondani a fogadó személy nevét határozottan. Ezzel mutatjuk, hogy figyeltünk a nevére, és nem jöttünk zavarba a találkozótól, kézben tartjuk a kapott információkat. Másrészt ne beszéljünk 30 másodpercnél tovább összefüggően.

8. Testtartás

Ülő helyzetben könyökünk legyen vagy a karfán vagy az asztalon, testünktől kifelé mutatva. Semmiképp se szorítsuk magunkhoz, mivel az bizonytalanságot sugározhat. Karunkat lehetőleg ne tegyünk magunk előtt keresztbe, mert az zárkózottságra, de arrogáns hozzáállásra is utalhat. Ha nyitunk a beszélgetőpartner irányába, nyissunk a kezeinkkel is. És persze húzzuk ki magunkat, de biztos vagyok abban, hogy ennek jelentősége nem ismeretlen senkinél.

9. Gesztusok

Megfigyelések szerint azok az emberek, akik magas státuszban vannak, nem mozogják túl a fontos beszélgetéseket. Akinél a hatalom, az nem szorul rá, hogy eladja magát mindenféle eszközzel. Persze az sem jó, ha teljesen mozdulatlanul ülünk, mint aki megmerevedett a stressztől. Amit semmiképp se tegyünk: ne doboljunk idegesen a lábunkkal, lehetőleg ne köszörüljük a torkunkat, és ne kattintgassuk a tollunkat, mert mindezek feszültnek mutatnak minket. Legyünk lazák, és azzal járunk a legjobban, ha észrevétlenül visszatükrözzük a fogadó fél mimikáját. Ha például a cég sikereiről mesélve büszkén felhúzza a szemöldökét, akkor mi is tegyünk hasonlóan, amiből az elismerésünk jól érződik. Az erős szemkontaktus szintén azt mutatja, hogy a jelentkező igazán érdeklődik. Persze ez nem azt jelenti, hogy nagyranyitott szemmel meredjünk a szemben ülőre egész végig, csak viselkedjünk természetesen.

10. Kérdések

Egy állásinterjú nem akkor kezdődik, amikor megérkezünk, hanem sokkal korábban, amikor felkészülünk rá. Amennyiben fontos, hogy az adott pozíciót megszerezzük, nem csak a lehetséges kérdésekre érdemes készülnünk, hanem olyan kérdésekkel is, amelyek minket érdekelnek a céggel kapcsolatban. Gondoljuk végig, hogy mik azok a dolgok, amelyek számunkra fontosak egy munkakörnyezetben, és tegyük fel ezeket a kérdéseket az interjún. Ez tovább erősíti a partnerségi felállást, és azt sugallja a munkáltatónak, hogy a vele szemben ülő jelöltnek nem mindegy, hogy hol helyezkedik el, és döntését komolyan megfontolja. Minden cégvezető, illetve HR munkatárs arra törekszik, hogy megfontolt, megbízható munkavállalókat alkalmazzon, és ne olyanokat, akik döntései felszínesek. Aki könnyen beadja a derekát egy állásra, az könnyedén el is pártolhat.

+ 1 Távozás

A holminkat úgy pakoljuk össze, hogy mozdulatainkból ne az jöjjön le, hogy örülünk, hogy végre szabadulhatunk a helyzetből. Nyugodtan pakoljuk össze a táskánkat, papírjainkat, céltudatosan nyújtsunk kezet, és ahogyan a bemutatkozáskor is, most is vegyük fel a szemkontaktust. Elválásnál pedig mosolyogjunk, ha elégedettek voltunk a találkozóval. Gondoljunk arra, hogy ez az utolsó kép rólunk a találkozóból, hát legyen ez is mindenképp pozitív.

 

Ha hasznosnak találtad cikkünket, és szeretnél hasonló, 7köznapi pszichológiai témákról olvasni, csatlakozz hozzánk Facebookon!

 

Forrás:

  • Pease, B. & Pease, A. (2004). A testbeszéd enciklopédiája. Park Könyvkiadó, Budapest.
  • https://www.forbes.com/sites/lisaquast/2016/11/07/7-nonverbal-mistakes-to-avoid-making-during-job-interviews/#7646feabb4d5

 

 

 

 

 

 

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Powered by WPeMatico

Hogyan fejleszti a nyelvi készségeket a zene?

Számos tanulmány bizonyította már, hogy a zenei képzés javítja a nyelvi készségeket. Nem volt ismert azonban az, hogy a zenei leckék vajon javítják-e az általános kognitív képességeket, jobb nyelvismerethez vezetnek-e, vagy a zene hatása inkább a nyelvfeldolgozásra korlátozódik-e.

musica.jpg

Egy újabb kutatás megállapította, hogy a zongoraóráknak nagyon sajátos hatása van az ovisok azon képességére, hogy különbséget tegyenek a különféle hangmagasságok között, ami javítja a beszédértést, a szavak megkülönböztetését. A zongoraórák azonban úgy tűnik, hogy semmiféle előnyt nem jelentenek az általános kognitív képesség szempontjából, amelyet az IQ, a figyelemtartomány, és a munkamemória mér.

Az eredmények szerint a gyerekek nem különböztek egymástól a szélesebb körű kognitív mutatókban, de mutattak némi javulást a szómegkülönböztetés terén, különösen a mássalhangzók esetében. A legnagyobb javulást a zongoracsoport mutatta.

A tanulmány azt sugallja, hogy a zenei tréning legalább annyira hasznos a nyelvi képességek javítása szempontjából, és valószínűleg még hasznosabb is, mint a további extra olvasási leckék.

A zene előnyei
A korábbi kutatások kimutatták, hogy a zenészek átlagosan jobban teljesítenek, mint a nem zenészek olyan feladatokban, mint az olvasásértés, a beszéd megkülönböztetése a háttérzajtól, és a gyors hallásfeldolgozás.
A tanulmányban részt vevő gyermekeket három csoportra osztották: az egyik csoportba tartoztak azok, akik heti háromszor 45 perces zongoraórára jártak, a másik csoport olvasási feladatokat kapott, míg a harmadik csoport tagjai nem jártak zongorázni és olvasási feladatokat sem kaptak.

maxresdefault_3.jpg

Hat hónap elteltével a kutatók megvizsgálták a gyermekeket, hogy hogyan tudják megkülönböztetni a szavakat a magánhangzók, mássalhangzók, vagy a hangzásbeli különbségek alapján. A jobb szómegkülönböztetés általában megegyezik a jobb fonológiai tudatossággal, a szavak hangszerkezetének tudatosításával, amely az olvasás megtanulásának kulcseleme.

A zongoraórán részt vevők jelentős előnyt mutattak az extra olvasócsoportba járó gyermekekkel szemben azáltal, hogy ügyesebben megkülönböztették a mássalhangzóban eltérő szavakat. Mind a zongora, mind az olvasócsoport gyermekei jobban teljesítettek, mint azok a gyermekek, akik nem részesültek semmilyen plusz oktatásban.

A kutatók az EEG vizsgálatot is segítségül hívták az agyi aktivitás mérésére, és azt találták, hogy a zongoracsoportban a gyermekek erősebb válaszokat adtak, mint a többiek, amikor különböző hangmagasságú sorozatokat hallgattak. Ez azt sugallja, hogy a zongoraórán részt vevő gyermekek jobban érzékelik a hangmagasság-különbségeket, amely segít abban, jobban megkülönböztessék a különböző szavakat.

Nagyon fontos ez a gyerekek számára a nyelvtanulásban: megérteni és hallani a szavak közötti különbségeket. Az IQ, a figyelem és a munkamemória tesztelésében a kutatók nem találtak szignifikáns különbségeket a három csoport között – utalva ezzel arra, hogy a zongoraórák nem javítottak az általános kognitív funkciókon.

A kutatást végzők azt remélik, hogy ez az eredmény segít meggyőzni az oktatási szakembereket a zene oktatásának fontosságáról intézményi szinten is.

Forrás: Massachusetts Institute of Technology. (2018, June 25). How music lessons can improve language skills: Study links piano education with better word discrimination by kindergartners. ScienceDaily. Retrieved September 17, 2019 from    www.sciencedaily.com/releases/2018/06/180625192827.htm

 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Powered by WPeMatico