Érdemes-e iPhone 6-ot venni, hogy jobb képeket készítsünk?

000_455064930.jpg

Az új iPhone-ok igazán nagyot semmiben nem villantottak, de azért így is fejlődtek a korábbi modellekhez képest. Engem csak az érdekel, hogy eleget-e ahhoz, hogy egy 5s-t lecseréljek hatosra a jobb kamera-képességek miatt.

Kevés olyan összehasonlítás van, amiben a korábbi modellekkel vetik össze a 6-ot és a 6Plus-t. Mindenki inkább a konkurenciához hasonlítgatja a méreteket, meg a processzort, meg az NFC-t meg a 3rdparty billentyűzetek meglétét (érthető), de ha képkészítésről van szó, akkor sem az Android sem a Windows platform nem versenyez az iPhone-ok használhatóságával. Nem véletlenül az iPhone a legnépszerűbb kamera a fotómegosztó oldalakon.

Sokat próbálgattam már a mai csúcstelefonok kameráit itt a szerk.-ben, de egyik sem volt annyira gördülékenyen, akadálymentesen (nem tudom mi a jó szó rá: fluidan) – használható, mint az iPhone. Van az iPhone-nál szebb, nagyobb felbontású, jobb kijelzőjű és erősebb processzorú kamerával megáldott mobil, persze, de a napi használatban az egész csomagot kell nézni. A kapcsolódó szoftvereket, a készüléket, a megosztási lehetőségeket, a reszponzivitást – ebben pedig még mindig az iPhone jön ki győztesen. Lehet utálni.

Ugyanazzal az optikával (f2.2), ugyanazzal a szenzorral (8mpx) és ugyanazokkal az appokkal érkeznek a hatosok, mint ami az 5s-ben is volt, csak gyorsabb vas hajtja ki belőlük a pixeleket. Ez alapján biztos nem éri meg cserélni, de az is elég kétséges, hogy a beharangozott újítások elegek-e hozzá.

Az 5s-t, de a sima 5-öst sem érzem lassúnak vagy kevésnek most fotózáshoz.

Újdonság a 6-os szériában a képstabilizátor, amiből a 6Plus optikait kapott, a sima 6-os pedig csak digitálist. A képstabi ekkora méretekben picit marketingbullshitnek tűnik, fotózás közben lefogadom, hogy nem is nagyon lesz érzékelhető hatása. Videózásnál annál inkább.

A másik újdonságot, a truetone flasht is marketingbullshit kategóriába sorolnám. Nem lehet igazán vakuzásra használni őket még mindig. Már ha akarna egyáltalán bárki vakuzni (de tényleg, ki használ vakut?).

Igazán érdekes újítás talán csak az új autofókusz-rendszer, ami az ígéretek szerint kétszer gyorsabban fog működni, mint a korábbi modellekben, és videózás közben is folyamatosan keresi majd az éleset. Meglátjuk. Mindenesetre a Wired ódákat zeng az új telefonok videós képességeiről, én pedig hiszek nekik.

Ugrás a felvételek minőségében szintén csak a videókat érinti: 1080p-n 30-60fps és 240fps slowmotion kisebb felbontás mellett. Szintén a videósoknak kedvez, hogy a hatosok már 128 gigás verzióban is kaphatók lesznek.

Szóval, egy-egy mondatban:

Fotózáshoz megéri cserélni? Nem.

Videózáshoz megéri cserélni? Igen.

A kommenteket megelőzve: ettől még lehet, hogy magát a készüléket megéri cserélni a többi képessége miatt, de aki jobb képeket vár a cserétől, az ne várjon. 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

A legújabb Mrs. Kennedy háza

Alig 1 hónappal azután, hogy a színésznő Cheryl Hines hozzáment (a nem és hűségességéről híres) Robert F. Kennedy Jr.-hoz, piacra dobta házát. Végül is, igaza van. A pasit behúzta, a kéglire már nincs szükség. Az új férj 3. feleségeként sajnos elég val…

A legújabb Mrs. Kennedy háza

Alig 1 hónappal azután, hogy a színésznő Cheryl Hines hozzáment (a nem és hűségességéről híres) Robert F. Kennedy Jr.-hoz, piacra dobta házát. Végül is, igaza van. A pasit behúzta, a kéglire már nincs szükség. Az új férj 3. feleségeként sajnos elég valószínűnek tűnik, hogy lesz még szüksége saját házra…

Osztrák spotting: International Sports Car Club Meeting Rust + Bécs

Egy augusztusi szombat hajnalban felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a Fertő tó osztrák oldalán található Rust városkáját. Az indok ezúttal az International Sports Car Club által szervezett 4 napos találkozó volt.
Mi a rendezvény 3. napjára mentünk, így már volt némi kép a felhozatallal kapcsolatban. Lexus LFA, Lamborghini LM002, Ferrarik, GT Porschék stb… Szóval bizakodva indultunk reggel Ausztria felé. A békéscsabai kollégák hajnalok hajnalán, 4 órakor vágtak neki az autózásnak, minket 7-kor felvéve Budán. Korán kellett odaérnünk, ugyanis aznapra a Slovakia ring volt a menü, mármint a klubosok számára, így még az indulásuk előtt kellett, hogy megérkezzünk és elkapjuk a tó mellett pihenő penge verdák csapatát.
Átlépve a határt, letérve az autópályáról festői táj tárult elénk. Dombok, lankák, szőlősök, és mindezt átszeli a tükörsima aszfalt, mely időnként mesebeli falvakon, településeken vezet át… Nem véletlen szervezték errefelé azt a találkozót. Pár perccel háromnegyed 10 után értük el a város határát, a fotógépek 9 óra 40 perckor sültek el először. Mi volt az első fogás? Nem más, mint a Rambo Lambo (valahogy megértem, miért lett ez a beceneve), azaz egy LM002-es:
A szépséget és az értelmet ne keressük benne, helyette van brutalitás dögivel! 5167 köbcentis V12-esét a Countach-tól örökölte az első terepjáró (és az első összkerekes) Lamborghini. Az erő kell is, a közel 4,8 méter hosszú monstrum abszolút a nehézsúlyban játszik, 2700 kilót nyom.
Első fogásunk után folytattuk utunkat keresve a szuperautók szálláshelyét. Néhány perc elteltével már a bőség zavarával közdöttünk, no meg az idő hiányával. Nem sokkal több, mint negyed óránk volt megörökíteni a szebbnél szebb autókat.
9:53-kor készült az első kép erről a bordó 612-esről (ilyen szép Scagliettit még sosem láttam).
Ez a 650 lóerősre tuningolt 911 (997) GT2-es volt a legkeményebb Porsche. A mezőnyből ugyan akadna ellenfele, de nem sok, az is biztos!
 Ferrari 458 Italia – jól áll neki a fekete tető.
 A nap meglepetései, rájuk nem számítottunk. McLaren 650 S-t azelőtt még egyikünk sem látott. A típus mondhatni a P1 orrát örökölte, egyértelműen a csúcsmodellre hajazó első dizájnt kapott. Nekem nem különösebben tetszik, még szokni kell. Hátulról maradt az MP4 kialakítás, egyfajta vegyes felvágott összképet adva a gépnek. Tetszik, vagy sem, nagyon komoly fogás, az biztos! 
 A ’60-as évek Amerikájának egyetlen képviselője volt ez az 1966-os Mustang Convertible.
 A főfogás, amit a legjobban vártunk: Lexus LFA. Zseniális a japánok 500 darabra limitált csodafegyvere, lenyűgözött minket! Lengyelországból származott a képen szereplő autó.
Mint ahogyan az később látható lesz, hátulról teljesen át lett alakítva a Lambo, egy az egyben LP560-4, abból is a frissített változat. Nagyon vártuk már a vele való találkozást is, így kicsit csalódtunk, mikor az elejét megpillantva kiderült, hogy csak egy sima Gallardoról van szó. Innen nézve elég furcsa.
 Matt-fekete Maserati Spyder kék tetővel (a háttérben pedig egy Ferrari California). Kár a fóliáért, nem illik az autó világához, filozófiájához.
Sötétkékben az első 991, amit láttam, nagyon jól állt neki! Elegáns összeállítás a króm ablakkerettel. Az utolsó kép 10:13-kor született erről a gyönyörű  Jag-ről, de ekkor már minden pályázó elhagyta a helyet.
Miután kiürült Rust, mi is mentünk tovább jó spotterhez híven Bécsbe, hisz ha már a határ túloldalán vagyunk és még korán is van, naná, hogy elugrunk vadászni egy kicsit a szomszéd fővárosba. Egyébként is, késő délutánra tervbe volt az út ismét a tóhoz, hogy a szlovákoktól visszatérő klubosokat még tudjuk fotózni, míg engedik a fények, addig pedig el kellett valahol ütni az időt. A városhoz közeledve elkapott minket az idei nyárra szinte végig jellemző monszun időjárás, nem úsztuk meg szárazon a kirándulást. Sajna az eső kicsit elriasztotta (érthetően) a komolyabb gépeket attól, hogy megmutassák magukat az utcán, de így is sikerült pár klassz autót fogni.
  Ha esik, ha szakad, egy-egy komolyabb négykerekű mindig akad az osztrák fővárosban, ahogyan azt a képen szereplő 360 Modena is bizonyítja.
 Piros 996 Carrera 4S piros felnikkel – szokatlan, de egyáltalán nem olyan rossz összeállítás.
A fekete tőlünk nyugatra is nagy divat még mindig. Nagyon várok már egy szép, színes 991 Turbo/S-t, tavaly december óta csak feketékhez, egy ezüsthöz és sok fehérhez volt szerencsém. No, nem mintha ezekben a színekben ne lenne komoly.
 Egy nagyon-nagyon vagány BMW! Imádom a típust. Állva most csodálhattam meg először Z1-est, de menet közben se volt még sokhoz szerencsém, talán háromhoz. Az ugye mindenkinek megvan, hogy az ajtók a küszöbbe süllyedve tűnnek el nyitáskor? 
 Reméltük, hogy hozzá is lesz szerencsénk. Az esős idő miatt ugyan kevésbé voltunk bizakodóak, de egy garázsban végül megtaláltuk a várt 458 Specialét! A színkombináció ízlés kérdése, nekem nem tetszik, de vitathatatlanul különleges, nagyon örülök neki, hogy le sikerült fotózni.
 Egy magyar, kék Continental GT is feltűnt a színen.
Ismét egy matt-fekete autó, ezúttal egy 996 Turbo. Igen, sajnos tényleg ráállt az oszlopra, reméljük egy minimális rendszámtábla nyomorgatással megússza.
Most pedig vissza Rustba! Kicsivel 6 óra előtt érkeztünk meg másodszorra vadászatunk fő helyszínére. Egyből az ezüst 12C Spiderrel kezdtünk, mely a városka egy terén várta a magyar fotós különítményt. Az eső a Bécsben töltött utolsó negyed órában elállt, de természetesen a Fertő tóhoz tartva utolértük a felhőt, így folytathattuk az ázós fotózást. Napközben rögtönöztem egy kiváló megoldást: esernyőm szárát a dzsekim egyik zsebébe tettem, erre jól ráhúztam a cipzárt, hogy ne mozogjon, az ernyő tetejét pedig fejemen támasztottam. Ez működött annyira, hogy lassan sétálva, illetve leguggolva, felállva ne mozogjon az adaptáció, ezzel elősegítve a két kézzel való fotózást. Ajánlom mindenkinek a technikát (bár azért a gép sem úszta meg víz nélkül teljesen, ahogy mi sem)! Bár ha így folytatja az idő, az ultimate spotter megoldás valószínűleg a vízhatlan gép és a kopoltyú növesztése lesz. 
 Ferrari trió az esőben: 360 Modena – California – F430 Spider
 A brutális LM002 is visszatért késő délutánra.
 996 Turbo-t sem láttam még ilyen színben, nagyon ízléses volt! 
 És ezért néztük be az előző napi képeken a Gallardot. Innen teljesen meggyőző:
 Nem is gondolná az ember, milyen jól mutatnak a DBS felnik a V8-ason!
 Porsche 996 GT3 MkI – a második GT Porsche a napról.
 Természetesen nem maradhat el kép a GT2-es elejéről sem:
 Közben begurult egy C5-ös Corvette is.
 A nap utolsó képe ez a tükröződős fotó lett:
A rossz idő ellenére nagyon elégedettek lehetünk a túra eredményével, sok-sok szép képpel és komoly fogással tértünk haza. Két fájó pont azonban akadt: lemaradtunk egy menet közben látott új, fehér Aston Martin Vanquish-ről, sajnos nem sikerült megtalálnunk Bécsben. A másik autó egy ezüst Lamborghini Diablo VT volt, mely a rendezvény harmadik napjára már nem maradt sajnos. A sok egyéb autó azonban kárpótolt minket,  nyugodt szívvel kijelenthetem a többiek nevében is, hogy abszolút megérte! 

Ha egy ismeretlen fotós megkér, hogy ugorj a kútba, te beleugrasz?

10572000_10152635839586007_4207961888644770141_o.jpg

Mert a Budapest Fővárosi Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervének Munkavédelmi Felügyelősége szerint ez történt a fenti képen.

A Vastagbőr levélben kérdezte meg a kormányhivatalt, hogy a képen látható jelenet mennyiben felel meg a munkavédelmi szabályoknak, és azt a választ kapták, hogy a jelenet a fotós kérésére lett beállítva. (!) Ha ez így lenne, az súlyos hiba lenne a fotós részéről, de a kormányhivatal válaszát nehezebb komolyan venni, mint a várkert harmadik átadóját.

Részlet az Átlátszón olvasható hivatalos indoklásból:

Az ellenőrzésen készült jegyzőkönyv tanúsága szerint ismeretlen férfi jelent meg a munkaterületen fényképezőgéppel, és a kivitelezést végző dolgozókkal megbeszélte, hogy magán célra szeretné készíteni a fotót, és kifejezetten extrém helyzet ábrázolása a célja.  A fejjel gödörbe lógatott személy testi épségének veszélyeztetése ennek a felelőtlen kérésnek a következménye volt, és nem valós munkavégzési helyzetből adódott.

Mennyire életszerű az, hogy egy ismeretlen fotós (így nevezik Teknős Miklóst, a Népszabadság veterán munkatársát) odalép egy csapat építőmunkáshoz, és arra kéri őket, hogy lógassák harmadik társukat a lyukba, ők pedig szót fogadva neki leeresztenek valakit?

Szerintem semennyire.

Közben megkérdeztük Teknős Miklóst is, hogy szerinte hogy készült a képe. A válaszát az Indexen olvashatjátok.

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

19 Csetvei Krisztina (Csetvei Pince)

Csetvei Krisztina személyében adott egy BME-n végzett műszaki menedzser, aki éveken keresztül hazánk egyik legnagyobb vállalatánál, a Magyar Telekomnál dolgozott marketing- és termékmenedzserként, aztán gondolt egy nagyot, és belevágott a borkészítésbe. Először még csak ismerősnél, vásárolt szőlőből és kölcsönkért eszközökkel, majd 2011-től már saját pincészetében. Kriszti tehát lépett egyet az ismeretlenbe, de úgy tűnik jól tette, hiszen saját borán kívül lassan a móri borvidéket is, ahol alkot, a térképre teszi.

Hogyan lesz tehát egy műszaki menedzserből tehetséges és a szakma, valamint a szaksajtó által is ünnepelt fiatal borásznő? Hogyan lehet a nulláról, egy mindenki által már rég elfeledett történelmi borvidéken pincészetet indítani? Milyen érzés, amikor az ember szülei a támogatásukért cserébe pénzügyi tervet irattatnak gyerekükkel? És, hogy min kellene változtatnunk ahhoz, hogy jobban élvezzük és, hogy büszkébbek legyünk saját borainkra? Ezekre és még sok minden másra is válaszol mai történetünk szereplője, Csetvei Krisztina, a Csetvei Pincészet alapító-tulajdonosa.

 

Miről szól szerinted a Csetvei Pincészet?

A Csetvei egy első generációs móri borászat, aminek feltett szándéka, hogy mindennapi, ugyanakkor rendkívül jó minőségű borokat készítsen. Mindezt ráadásul úgy érje el, hogy közben aktívan próbálja elérni és a maga módszereivel képezni a borok iránt érdeklődő fogyasztókat, különös tekintettel a fiatalokra. Ennek pedig egyetlen célja, hogy a borunkkal örömet szerezzünk. Elsősorban azoknak, akik a mi palackjainkat kóstolják, de persze kicsit magunknak is.

Csetvei Kriszta_5.jpg

[…] Bővebben!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Piacon a backstreet boy lak

A. J. McLean még 2006-ban vette ezt a los-angelesi mediterrán házat 2.458.000 dollárért, most viszont már csak 1.795.000-ért kínálja, annyira nincs piaca. Ezt nem nagyon értem, mert ha visszanéztek pár bejegyzést, akkor ti is láthatjátok, hogy kevésbé …

Piacon a backstreet boy lak

A. J. McLean még 2006-ban vette ezt a los-angelesi mediterrán házat 2.458.000 dollárért, most viszont már csak 1.795.000-ért kínálja, annyira nincs piaca. Ezt nem nagyon értem, mert ha visszanéztek pár bejegyzést, akkor ti is láthatjátok, hogy kevésbé tetszetős kéglik is elkelnek ennél többért. Jó, nem hatalmas, csak 280 nm, de van benne 3 hálószoba, 4 fürdőszoba és Los-Angeles egyik menő részén (The Oaks) van. Szóljatok, ha nincs igazam, de szerintem ez egy jó ház.

Az élelmiszeripar szerint ez egy eredeti magyar specialitás

Lassan tényleg nem megyünk be semmilyen hiperbe, mert folyamatosan zaklatnak minket az élelmiszeripari cégek.

Most itt van ez, hogy azt mondja:

Eredeti magyar specialitás

A csomagban egy szokásos párizsi, 58%-os hústartalommal (48% borjú, a minimum egy párizsihoz a 40% hústartalom), burgonyakeményítővel, aromával, stabilizátorral és tartósítószerrel, ahogy szokták, semmiképpen sem lennénk rá büszkék, még akkor sem, ha ez a szegmens úgy pokoli, ahogy van.

Értjük mi azt, hogy lassan az adalékanyagokkal telenyomott élelmiszeripari termékek az eredeti magyar specialitások, de hogy ezt így az arcunkba is tolják, ez azért kezd kicsit sok lenni.

(Mesterséges színezékmentes, hirdeti a felirat, persze a termékben színezék azért van, kárminsav, amit egy tetűfajta pici váladékából vonnak ki alumíniumsókkal.)

Jó, de akkor milyen az eredeti?

“A vörös kolbászok csoportjába a tormás, a bécsi, a frankfurti tormás, a párisi, a krinolin, a knakk, a szafaládé, az augsburgi stb. tartoznak. Minőségük nagymértékben függ a húspép (prád, brét) elkészítésétől…

A húspép készítése. Legalkalmasabb hozzá a kétéves tarka bika, melynek húsát levágás után rögtön kicsontozzuk. A vastag húsokat rögtön szét kell bontani és az inakat és a faggyút kivágni. Ezután a tiszta húst ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, jól átsózzuk és a finomdaráló finomkorongján ledaráljuk. Ha ez megtörtént, megfelelő sót és salétromot adunk hozzá, vízzel jól átdagasztjuk és folytonos dagasztás közben annyi vizet öntünk hozzá, míg a pép a folyékonyságig híg lesz. Ezt a híg pépet tartályokba helyezzük, másnapig hűvös helyen tartjuk, amikor már a különböző vörös kolbászfélék készítéséhez használhatjuk, mert akkorra már egészen megsűrűsödik. Megjegyzem, hogy a feldolgozásnál mindig először a jobb húsrészek kerülnek sorra. Úgymint: comb, lapocka, hátszín, tarja, oldalas. ”      

Bittner János: Finom hentesáruk könyve 1929

Szóval hús kell bele, nem tri-, és difoszfátok, akkor lesz eredeti.

Itt az év legjobb fiatal fotóriportere

Venezuela-Protests-021.jpg

A venezuelai Alejandro Cegarra-t választották az év legjobb fiatal tehetségének a perpignan-i Visa Pour l’Image fesztiválon. (ahol (idén először?) a Capa-központ jóvoltából egy csapat magyar fotós is kinn bandázik épp.)

Sokféle díjat osztogatnak ma fiatal tehetségeknek, a ’89-ben született Cegarra idén kettőt is megnyert ezek közül: az Ian Perry emlékdíjat most Franciaországban, és a Leica Oscar Barnack Newcommers díját néhány hónapja. Ha megnézitek a portfólióját, hamar kiderül, hogy miért teljesen jogosan. 

Cegarra Venezuelában dolgozik, ahol Chávez halála óta is minden hétre jut valami igazán borzalmas: vérbe fojtott diáktüntetések, bandaháborúk, nyomornegyedet felszámoló alakulatok; állandó nyomor és elégedetlenség, ami az oka és mozgatója mindezeknek. Fantasztikus sorozatot készített például a Caracas fölé tornyosuló felhőkarcolóról, amit lakásfoglalók vettek birtokukba (idén a Nagyképben is láthattatok már a helyet).

(Ian Perry szintén egy kivételesen tehetséges fiatal fotós volt, aki a romániai forradalom idején kezdte építgetni a karrierjét a Sunday Times-nál. Ceausescu halála után hagyta volna el az országot, de lelőtték a gépét, és sosem tért haza Angliába. A lap Perry halála óta minden évben kiválaszt néhány fiatal tehetséget, akik 3.500 Fontot és publikálási lehetőséget kapnak – Marcus Bleasdale, Jonas Bendiksen, Dominic Nahr, Matt Eich – néhány ismerős név, akik mind innen indultak, ma pedig Ismerős Nevek.) 

A négy másik idei díjazott közül hárman is hasonló körülmények közül kerültek a legjobbak közé, mint Cegarra: Rahul Talukder-és Shahnewaz Khan Bangladeshből, Hosam Katan pedig Szíriából. Ez viszont sokkal inkább trend, mint véletlen: mindannyian komoly konfliktusok között élik mindennapjaikat, és sokkal mélyebbre tudnak nyúlni egy-egy témában, mint azok a fotósok, akik csak megbízásra érkeznek egy fontosabb híresemény miatt. Jóval többet és rázósabb helyzeteket is bevállalnak, és a külföldi lapok is inkább keresik az olcsó helyi erőt, minthogy egy állandó munkatársuk életét kockáztassák (ahogy tették Perryvel is Romániában).

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lennének komoly tehetségek, csak van a munkájuknak egy árnyoldala, amiről az ilyen díjak kiosztásakor általában megfeledkezik mindenki. Cegarra egyébként fantasztikus átéléssel és szenvedéllyel beszél a fotózásról, tényleg valahogy így kell hozzáállni, ha valaki sokra akarja vinni.

(via Lensblog)

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Köszöntünk a BlogIndex.hu portálon, összegyűjtöttük Neked Magyarország legjobb blogjait, hogy egy helyről értesülj ha egy új blogposzt (cikk) megjelenik.

 

[wpdevart_like_box profile_id=”1503464516562308″ connections=”show” width=”500″ height=”230″ header=”big” cover_photo=”show” locale=”hu_HU”]

Powered by WordPress Popup