Old Car Museum Kiskőrös, avagy 930 Flachbau, s egyéb szépségek!

Még 2010-ben egyik fotós barátunk által felkerült egy fénykép Indafotóra egy rendkívül érdekes, szokatlan 911-esről. 930 Turbo, kabrió kivitel, eddig oké. No, de hova tűntek az autó elején megszoktot ívek, lámpák? Módosított első lökhárító, oldalsó légbeömlő? Hmm… Szégyellem bevallani, de akkor hallottam először a Flachbau (angolul Slant vagy Flat Nose) verzióról (bővebben később a típusról). Két évvel később, 2012-ben újra lekapta a vidéki kolléga a bukólámpás Turbo-t, ismét Kiskőrösön. Rendkívül tetszett a gép az újabb képeken is, erről tanúskodik kommentem az egyik fotó alatt: “Ettől teljesen kész vagyok, ez az autó hihetetlenül jól néz ki, fantasztikus! 10/10.” Véleményem azóta se változott. Majd következett megint csak két év szünet. Idén júniusban ismét napvilágot láttak képek a szóban forgó 930-asról, amik ezúttal egy múzeumban készültek. A Porsche mellett pedig sok más különlegesség is szerepelt a felvételeken. C2 Sting Ray-ek, Ferrari 348 Spider, Rolls-Royce Silver Spur és még sorolhatnám. Szóval egyértelmű volt, hogy menni kell.
Menni kell, és mentünk is! Mint kiderült, a kiskőrösi létesítmény az Old Car Museum nevet viseli, s nem rég nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A vonatról leszállva elindultunk gyalogosan a múzeum felé. Az egyre sűrűbben érkező veterán motorok jelezték, hogy megfelelő irányba haladunk (reggel egy oldtimer autós-motoros túra résztvevői állomásoztak néhány óráig a múzeumnál, ezt sajnos lekéstük). Végül megérkeztünk a kétszintes kiállítóterembe, ahol vártak ránk a szebbnél szebb old és youngimerek. És igen, ott volt a Porsche, ráadásul a terem közepén, így nem lehetett nem vele kezdeni a nyálcsorgatást nézelődést.
A Flachbau változatot a Porsche 935-ös számú, 930 Turbo alapokon nyugvó versenyautójának karosszériája ihlette (megj.: a 930-as kódszám csak a Turbo változatokra érvényes, a többi második szériás 911-esre a G-Serie elnevezést használják, mint kódnevet). A lapos orr alkalmazásával ezeken a gépeken tűntek el először a 911-et máig jellemző első ívek és kerek lámpák. A típus sikerein és népszerűségén felbuzdulva a Porsche 1981-ben hirdette meg speciális programját, melynek keretében ügyfelei 930-asatit igény szerint átszabták a 935-ösök stílusjegyeit felhasználva. Így jöttek létre a Flachbau, azaz lapos orrú verziókú. Az átalakítás magában foglalta az oldalsó extra légbeömlőket, a módosított első lökhárítót, valamint az autó elejének alapos átszabását, melynek keretében a nyolcvanas években egyébként is hódító bukólámpákat kaptak a Turbo-k. Ezek a főbb jellemzők, de autónként  akár számos tapasztalhatunk a megrendelők különböző igényei miatt. Akadnak olyan példányok is, bár ezek tényleg rendkíül ritkák, amikbe  bukólámpák helyett a versenyeken is használt, lökhárítóba beépített fényszórók kerültek. A teljesítményhez alapból nem nyúltak, de az Európában ’83-tól elérhető  performance kit-tel gyakran felruházták az egyébként sem hétköznapi 930-asokat, melyek teljesítménye így 300-ról 330 lóerőre növekedett. A Porschéra ma is jellemző, hogy számtalan, ám borsos árú extrákkal vértezhetjük fel autóinkat. A feláras Flachbau opciónál sem volt ez másképp, a végösszeg könnyen meghaladta egy mezei Turbo árának másfélszeresét.
A képeken szereplő autó amerikai kivitelű, ez látható többek között a hátsó lökhárítón elhelyezett, az európai változatoknál jóval nagyobb babákból. A kocsi előtt található tábla leírása alapján 1987-ből származik a gép. A 80-as évek elejétől egyébként az USA-ban nem volt kapható a 911 Turbo az egyre szigorodó emissziós szabályozások miatt. ’86-ban vált elérhetővé a piacon a 930-asok Cabriolet és Targa változata, ezzel egy időben kezdték újra forgalmazni az Egyesült Államokban a típust csökkentett, 282 lóerős teljesítménnyel. Miután csak pár évig árulták az utóbbi két változat, hisz ’89-ben jött a váltás a 964 keretében, az összes Turbo Cabrio-t kuriózumnak tekinthetjük. Mint mondjunk akkor egy nyitható tetejű Flachbau esetében? Az interneten külféle oldalakon/fórmunkokon különböző adatokat találni, ezek alapján körülbelül 900 +/- 50 ferde orrú 930-as látott napvilágot.  Remélem még látok pár  példányt ebből a változatból a későbbiekben, egy Targát például nagyon megnéznék bukólámpákkal, ha tehetném, egy olyat mindenképpen beszereznék.
Szóval a bomba recept így szól: Végy egy 930-ast, tüntesd el róla a klasszikus lámpákat, s használj helyettük bukólámpát. Módosítsd az első lökhárítót. Vágj még pár helyre extra légbeömlő nyílásokat, de csak ízlésesen! Végezetül csapj alá BBS felniket. Ja, és az se baj, ha kicsit csavarsz a motoron (célozva itt a performance kit-re), ízlés kérdése. A végeredmény garantáltan atommenő, ahogyan ez a kabrió is. Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen vagány 911-est, talán még sosem. És ha már így benne vagyunk a 80-as években és a Porschékban, ajánlanám mindenkinek a Porsche tolvajok című filmet, fanoknak kötelező! No, ennyit a Turbo-ról, lássuk a többi gépet is.
 
A stuttgarti vas előtti csoda egy szintén piros színű Ferrari 348 Spider volt! Habár ebből a típusból több készült mint az összes Flachbau változatból, szintén igazi ritkasággal és egyben kuriózummal van dolgunk.
Vélhetőleg ők a múzeum legnagyobb büszkeségei, nem véletlen állnak egymás mögött középen a kiállítóteremben. Jól reprezentálják a 80-as évek végét, 90-es évek elejét. Csupán néhány év választotta el őket attól, hogy vetélytársak legyenek az új sportautók piacán. Jó kis páros! Az olasz V8-as 320 lóereje  elég közel áll a német ikon teljesítményéhez, szívesen olvasnék (vagy méginkább írnék) egyszer egy összehasonlító tesztet a duóról.
Ezután elnéztünk hátra a restaurátor műhelyhhez/szervizhez is. Volt bent két C2-es Corvette, egy kupé és egy Convertible, mely a képen is látható:
Hátul egy régi SL és egy C1-es karosszériája állt.
Amiről pedig sajnos már nem készült fotó, az egy Porsche 930-as restaurálás alatt lévő karosszériája.
Ezután felmentünk az emeletre. Az első dolog, amibe belefutottunk, az ez a tip-top állatpotban lévő, hathengeres Porsche boxer volt. Hát nem gyönyörű?
Következett egy kétütemű Wartburg. Szinte hihetetlen, hogy ilyen szépen megőrizték eredeti állapotában! Gyakorlatilag nem használták az autót, 3000 kilométert futott. Szeretem ezeket az NDK-s járgányokat. Hogy kéne-e? Simán!
Az emelet végén egy szebb napokat is látott, első szériás Jaguar E-type Convertible kapott helyet.
 A kipufogó egykor darazsak élőhelye lehetett. Hogy lehet így lepusztulni hagyni egy ilyen autót? Sosem értettem…
Ha lenéztünk a Jaguar mellől a földszintre, csodás látvány tárult elénk.
A csodás látvány legcsodásabb része… Elnézést, nem tudok betelni velük.
A fenti rész utolsó harmadában veterán motoros szekciót láthatnak az érdeklődők.
Hatalmas kontraszt: Wartburg és Corvette-ek. Hasonló kombót egy újabb generációs Corvette és egy ilyen, vagy a 353-assal egykorú NDK-s szerkezet közreműködésével akár még ma is lehet lőni hazánkban, csak egy kis szerencse kell hozzá. Nem sok ilyen hely van már a világon! Én tavaly a “nagy Corvette-ezés” alkalmával egy C6 Z06-C5-Trabant 601 triót örökítettem meg.
 Ez igen, ez nagyon ott van a szeren! A legszebb C2-es, sőt, a legszebb Corvette, amit valaha láttam. 1967-es a gép, ez volt az utolsó éve a második szériának, ’68-ban jött a C3.
 A két zöld árnyalat kombinációja a színeket elválasztó csíkokkal megspékelve zseniális –  gratulálok az ötletgazdának, szuper ízlése van.
 És ami igazán tökéletessé teszi az egészet: manuális váltó! A motor 327 cui, jajj az aszfaltnak, ha egyszer elszabadul a Sting Ray! És ez még csak a kisebbik változat. Bár a becenevet a 427-es motorral szerelt változatokra használták,  özvegycsinálónak biztos vagyok benne, hogy ez is megfelel. Főleg, ha tapasztalatlanabb sofőr ül a kormányhoz (az autóhoz való nem megfelelő tiszteletről pedig már ne is beszéljünk…).  A képen a ‘Vette trió látható:
 A másik (egyébként ’66-os) C2 Sting Ray kevésbé brutálisan, de szintén szuperízlésesen lett összeállítva: sötétkék külső, fehér belső. A zöld baromi vagány, a kék elegánsabb darab.
Tesók.
 Kiemelném itt is a manuális váltót, mert ettől ütős igazán az egész.
A hármas utolsó tagja egy 25. évfordulós C3-as volt, ő is nagyon kívánatos. A targa tető naná, hogy kivéve, így az igazi az élmény az utasoknak, s a bámészkodóknak egyaránt. 
 Ahogy az már néhány fotón látszódott is, a terem egyik oldalán impozáns Mercedes-ek parkolnak.
 Egy gyönyörű SL belső.
 A háttérben a 348 pihen. A közvetlen az ablak előtt álló autóknál nagyon rosszak voltak a fényviszonyok, elölről nem lehetett rendes képet lőni róluk, ezért hiányos Merci vonalról a bemutató. Remélem mindenki elnézi (vagy inkább megnézi őket a múzeumban!).
A luxusautók királyával, egy Rolls-Royce-szal zárnám a képek sorát, konkrétan ezzel a Silver Spur-ral. Kékben most láttam először, igazán jól áll neki! Rendkívül elegáns így is, ugyanakkor van benne egyediség, nem a szokásos fekete, vagy fehér.

A képeken látható felhozatal alapján szerintem nyugodtan ki lehet jelenteni , hogy egy ugyan nem hatalmas, de cserébe igazán ütős gyűjteménnyel találkozhatunk az Old-Car múzeumban. A típus és a színválasztásokat csak dícsérni lehet, az összkép rendkívül változatos és egyedi, sok igazi különlegességet sikerült egy helyre összehozni.  És mindezt Kiskőrösön, ki gondolná?

 

Author: Bacsa Zoltán