Hogyan viselnéd, ha szexmunkás lenne a partnered?

Nem valószínű, hogy sokunknak kellett ilyesmivel szembesülnie, de tény, hogy a szexmunkásoknak is van magánéletük. És ha valaki ilyesmiből él, akkor azt nehezen lehet eltitkolni. Bár én a való életben nem találkoztam még a problémával, filmekben azért előfordul, hogy felvetődik, legutóbb a Jófiúk egyik epizódjában került elő a kérdés. Ebből a magyar sorozatból már idéztem egy korábbi posztban

Nos, az adott epizódban nem prostituáltról, hanem pornószínészről van szó, és a változatosság kedvéért nem nőről, hanem férfiról. A partnere (a képen Parti Nóra) tudja, hogy mivel foglalkozik, és elviekben el is fogadja, ugyanakkor nagyon szeretné, ha felhagyna az iparral. Ez a partner egyébként ugyanaz a nő, aki korábban a barátnőjének egyre azt hajtogatta, hogy minden férfi hűtlen: legalább a pornóssal biztos lehet benne, hogy ez így van – már ha a szakmai tevékenységet hűtlenségnek lehet nevezni. 

A nő tehát tisztában van a pasi foglalkozásával, de érthető okokból nem tájékoztatja erről se a családját (két felnőtt fia van), se a barátait. Azok viszont megtudják. Először az egyik fiú, aki elmondja a másiknak, majd ez a fiú a legjobb barátnőt környékezi meg, mert ki akarják puhatolni, hogy az anyjuk tud-e az egészről, vagy rájuk hárul, hogy felvilágosítsák. Mivel a pornóvideók pár kattintással elérhetőek a neten, nem csak elméletben tud róla lassan mindenki, hanem akcióban is látják Anacondát. 

A pornózás ugye részben más jellegű problémákat vet fel, mint a prostitúció. Utóbbinak senki nem szemtanúja, az előbbit viszont bárki megnézheti. Ami azért több mint kínos. Plusz kínosság, hogy míg a prostituált általában nem extrém vonzó emberekkel fekszik le (vagy csinál bármi mást), a profi pornóban azért bármilyen külsővel rendelkező ember nem szerepelhet. És tudjuk, hogy sokan érzik úgy, hogy a pornó elveszi az önbizalmukat. Na most képzeljük el, hogy a partnerünk minket kvázi tökéletes testű emberekkel hasonlítgat össze. (Na jó, a szintén nagyon jó testűeket talán ez nem frusztrálja, bár minél mániákusabb valaki a külsejére, annál törékenyebb az önképe – szerintem.)

A nő tehát látszólag elfogadja, hogy a pasija pornószínész, de azért finoman igyekszik rávenni arra, hogy felhagyjon ezzel a tevékenységgel. Potenciacsökkentőt kever az italába, mert így majd biztos nem tud teljesíteni és kénytelen lesz más elfoglaltság után nézni. Később kiderül, hogy ez a machináció felesleges volt, mert a pasi meg sem itta az italt, teljesíteni azonban mégse tudott. Azt gyanítja, hogy azért csődölt be, mert szerelmes. (Ebből is látszik, hogy mennyivel könnyebb pornószínésznőnek lenni… Náluk ilyen probléma fel sem merülhet.)

Sajnos a szerelem nem arra veszi rá a pasit, hogy az ipart hagyja ott, hanem arra, hogy a nővel szakítson. Ha ez ennyire könnyen megy neki, akkor szerintem egy frászt volt szerelmes, de ennek a sorozatnak nem a cizellált szerelemábrázolás az erőssége. De ha nem is okoz impotenciát a szerelem, az nagyon is életszerű, hogy egy komoly kapcsolat esetén felmerül a választási kényszer. Vagy a melóhoz, vagy az emberhez ragaszkodik az illető. Ha semmi máshoz nem ért, illetve semmi mással nem tud annyit keresni, mint az adott szexmunkával, akkor valószínűleg a szerelemnek lesz annyi. Mert azt még fikcióban is nehéz elképzelni, hogy valaki hosszabb távon elviseljen egy ilyen helyzetet. (Prostitúció vonatkozásában ennek a témának a kifejtését már láttuk a Biznisz című brazil sorozatban.)

Powered by WPeMatico