Ez az étel – amellett, hogy a lusta és kényelmes főzők részére non plus ultra – képes arra, hogy felszámoljon minden létező kelkáposztaevéshez kapcsolódó rossz érzést. Sem az állaga, sem az íze nem hasonlítható a főzelékéhez. Friss, könnyed, ha elég ügyes vagy, még ropogós is, és ízes. Nagyon ízes és nagyon szép. A pirult csirkedarabok és a zöld káposzta kontrasztja széppé is teszik.

Nem beszélve arról, hogy alig kell hozzá valami. Azért nem írok mennyiségeket, mert a múltkor sok csirkecomb volt és kevés káposzta, most pedig egy kis maradék csirkemell, és sok káposzta. Mindenhogyan finom.

Hozzávalók:

  • felcsíkozott kelkáposzta
  • felcsíkozott csirkemell, vagy csirkecomb
  • köménymag (elhagyható, mivel ma kifelejtettem  és így is tökéletes volt)
  • egy kicsi darab aprított gyömbér, vagy gyömbérpor (ma az volt benne)
  • 1-2 cikk fokhagyma (ma granulátum volt
  • kevés só
  • kevés bors
  • zsiradék
Kevés olajon nagyon forró serpenyőben megpirítottam a csirkemell csíkokat, majd kiszedtem és félretettem.

Pótoltam az olajat (nem kell sok), amikor  rátettem a felcsíkozott kelkáposztát és pirítottam, szintén nagyon forró serpenyőben, egyet-egyet kavarva rajta, nem baj, ha kissé “megkapja”, finomabb a sült ízű kel, mint a párolt.


Amikor kellően megpirult a káposzta, visszatettem a húst, sóztam, borsoztam, fokhagymáztam és gyömbéreztem.

Lefedtem, hogy szottyosodjon, hiszen a só elkezdi kivonni a nedvességet és a pára is lecsapódik a fedőről.

Egy-két perc múlva löttyentettem rá tejszínt és tejfölt ( a múltkor csak tejfölt), összeforraltam, és már kész is volt.



Magában is tökéletes, de nekem muszáj szénhidrátot is enni, így barnarizs volt hozzá.


Forrás: Mautner Zsófia

Szolgálati közlemény: nem tudom, miért kékek a sorok itt-ott, de nincs kedvem újra írni.