“A karantén nem akadály, hogy az idén is virágos erkélyem legyen.” – olvasói vallomás

Kár lenne tagadni, hogy az utóbbi hetek megpróbáltatásai engem is megviselnek. Nem fizikálisan, hanem lelkileg. Hatalmas áldás, hogy az olvasók fotói és történetei mindig színt visznek a szürke napokba és segítenek kizökkenteni a valóságból. Ebben a feszült helyzetben különösen jó látni, hogy az idősebb, a különösen veszélyeztetett korosztály mennyire fegyelmezetten viselkedik és virágokat ültet. Úgy, mint Vicuska…

A virágültetésben én mindig látom a reményt is. Úgy érzem, hogy aki elültet egy fát vagy akár egy csöppnyi növényt is, az bízik a jövőben. Bízik abban, hogy az megfakad, virágba borul, esetleg gyümölcsöt hoz. Bízik abban, hogy van jövő. Szebb jövő.

Az én egyedül élő Anyukám is a különösen veszélyeztetett korosztályhoz tartozik. Közel egy hónapja ki sem lépett a családi ház kapuján. Nem fogad látogatókat. Nem internetezik, csak telefonon tartja a kapcsolatot a külvilággal.

Még szerencse, hogy van kertje, így van mivel elfoglalni magát és a mozgása, levegőzése is biztosított.

Mindig félve indulok hozzá a gyógyszerekkel, a bevásárolt élelmiszerekkel. Nem viselném el a tudatot, hogy megfertőztem…

Ugyanakkor tudom, hogy neki igenis szüksége van arra, hogy lásson és necsak lerakjam a kapu elé a szatyrot. Fontos számára, hogy beugorjak hozzá egy pár szóra, egy közös kávézásra. Mert hiába beszélünk telefonon naponta többször is, az mégis csak más…

Nincs ölelés, nincs puszi, betartjuk a két méter távolságot, de mégis együtt vagyunk egy kicsit… Mégis csak elviselhetőbb egy csöppet…

Örülök, hogy nemcsak Ő veszi ilyen komolyan az otthon maradást, hanem olvasóim többsége is, akik között szintén szép számmal vannak 65 év felettiek.

Viczai Károlyné Vicuska az egyik legrégebbi olvasóm. Mindig öröm olvasni az írásait és csodálni a mindig tipp-topp, virágoktól roskadozó erkélyét. Most épp azt osztotta meg velünk, hogy telnek az otthoni napja és hogy lettek virágai úgy, hogy ki sem mozdult a lakótelepi lakásból.

A maradj otthont én komolyan veszem, ki nem mozdultam.

Ha Mohamed nem tud a hegyhez menni – a hegy jön Mohamedhez némi segítséggel.

Vannak őszi virágaim, abból a nárciszok már nyílnak, a tulipánok még bimbósak.

Egy kis csoda számomra a tulipán. Február közepén rendeltem a kertészetből kétféle tulipánt, sajnos nem volt alkalmam hűtőbe tenni a hideghatás miatt, így csak elültettem, lemondva a virágjairól és csodák csodája hozzák a virágokat.

Az árvácskák és a szárszorszépek a “hegyek”, akik jöttek / hozták/ ingyen bérmentve, sőt leárazva. És nagyon szépeket hoztak,  hozzá még a földet is.

Szóval a karantén nem akadály, hogy az idén is virágos erkélyem legyen.

A muskátlikat a héten fogom magamhoz csalogatni. Találtam olyan kertészetet, ahol árulnak kicsi muskátli palántákat is. Most kivételesen magánembereknek is kistételben házhoz szállítják. Árulnak nemcsak palántákat, hanem 10-12 cm cserepest is és nagyon elfogadható áron.

Szóval lányok, minden megoldható, csak alkalmazkodni kell a helyzethez.

Drukkolok, hogy idén is szép legyen az erkélye illetve kertje mindenkinek a karantén ellenére is.

És vegyétek komolyan, maradjatok otthon!

Főképp az én korosztályom.🌹🏵😊🌷














Nagyon köszönjük Vicuska!

Author: Nagy Jucó