A karácsony, amibe nem őrülsz bele

 

karis.jpg

Dudál, kiabál, majd felrobban. Tülekszik, beelőz, fellök. Megcsúszik, vár, nem ér oda. Karácsony előtt vagyunk. Dilizik, reklamál, már hatkor idegben van. Ez már szinte sztenderd, amikor a naptár decembert mutat. Ünnep előtt az a megőrülés szinte alap. De tulajdonképpen miért is?

Múlt hét végén a gyermekem mondta, az oviban szólak, hogy hétfőn esni fog a hó. És tényleg. Volt már itthon cucca ehhez, hótaposója és minden. Nem ért bennünket készületlenül a dolog, nyilvánvaló persze, hogy lassabban értünk be, de nem volt para, inkább csak örültünk a szépségnek, este még szánkózni is mentünk. Sőt, azt is tudom, hogy közeledik a karácsony. És nem fogok megbuggyanni ebben. Számos dolgot kell elintéznem, persze. Vásárolnom kell. Ráadásul, irdatlan leadásokban vagyok. Ahogy ez minden áldott évben megtörténik. Viszont pontosan tudom, hogy ez lesz. Vásárolnom is kell. Ennek a tudata pedig egyáltalán nem nyomaszt. Ülök és egy negyed órácska alatt le is jegyzetelem, kinek mit szeretnék vételezni. Erre pedig kiveszek magamtól egy munkanap felét és beszerzem azt, amit nem online rendelek. A szaloncukrot már előre tudom pontosan, milyet szeretnék, csomagoló mindenfélék vannak eltéve. Étel is lesz majd valahogy. De úgy, hogy ezt is megpróbálom okosan, központos beszerzéssel intézni. Oké, szerintem a hús egy bizalmi dolog, viszont jóban vagyok a hentessel, tehát akár szólni is tudok, hogy mikor jönnék. A tejfölről is tudom, hogy nagy az esélye, hogy idén is kell majd a töltött káposztához, sőt, idén is megpróbál majd a kifli beszerzése, ami megfelelő szikkadt kell legyen a huszonnegyedikei mákos gubához. És nem vagyok hajlandó átadni a napjaimat az őrületnek, nem erre vágyom, hanem másra. Örömteli ajándék beszerzésre, mézeskalács sütésre a gyerekkel és még az is lehet, hogy jól megcsinálom magunknak a tojás likőrt, ami a blog egyik legkeresettebb postja ilyenkor, immáron 8 éve. A szaloncukorba a kis kampókat már jó előre belerakom, amikor még nincs itthon a gyerek, hogy ezzel már a titkos faállitásnál ne kelljen időt pazarolnom. Mert ami a legfontosabb ilyenkor, az idő, amit együtt töltünk. Viszont, ha én tajtékzó őrületben próbálom a kevés időt együtt tölteni a gyermekemmel és a szeretteimmel, az azért nem a legjobb. Tehát elengedem idénre is az őrületet, listázok, célravezetően vásárolok és finom illóolajokat párologtatok itthon, a nyugodt itthon megteremtésének érdekében. Ez a döntésem. 

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!

Powered by WPeMatico